ApCsel 28,16–20.30–31. Pál Rómában
Az
Apostolok cselekedetei elbeszélésének vége röviden elmondja, hogyan érkezett el
az evangélium Rómába, a birodalom fővárosába. Pál házi őrizetben van, de ez az
akadály nem töri meg. Mivel valamennyire élvezte a római hatóságok jóindulatát,
magához hívatta a zsidó közösség vezetőit. Jóllehet sokan nem fogadták el
igehirdetését, mégsem voltak ellenségesek vele szemben, sőt nagy toleranciáról
tesznek tanúságot vele kapcsolatban, és biztosítják arról is, hogy semmiben sem
neheztelnek rá. Pál két évig marad abban a házban, ami valószínűleg a zsidó
negyed közelében lehetett. Missziós központtá alakítja át. Abból a házból
figyeli a város életét, amelynek egymillió lakója volt akkoriban. Pál testileg
ugyan bilincsben van, ahogyan írja, mégis igen intenzív apostoli munkát végez.
Embereket fogad a házában, hirdeti az igét, imádkozik, és leveleket ír a távoli
közösségeknek. Semmi, még a bilincsek sem akadályozzák meg abban, hogy az
evangéliumot hirdesse. Lukács
ezen a ponton hirtelen megszakítja az elbeszélést, mintha azt akarná mondani,
hogy itt veszi kezdetét a kereszténység elterjedése az egész világon. Más
forrásokból tudjuk, hogy Pál római tartózkodásának második évében, az év vége
felé megváltozott a politikai hangulat a keresztényekkel szemben. Nero császár
üldöztetéseket zúdított rájuk, melyek során Pétert és Pált is kivégezték.
Lukács csak azt hangsúlyozza, hogy Pál bátran hirdeti a keresztény hitet. Miközben
a pünkösd megünneplésére készülünk, felidézzük azt is, hogy azon a napon
Jeruzsálemben voltak „római idegenek” is. Péter és Pál igehirdetésével azok az
idegenek a szentek polgártársai lettek.
Előesti imádság
