Ám 2,6–10.13–16. Igazságtalanság, büszkeség, a szegények megvetése
A
prófétának ez a jóslata a szegények ellen elkövetett bűntettek miatt szól. Hét
bűn, mindegyikre az igazságtalanság és a romlott élet jellemző: attól kezdve,
hogy pénzért rabszolgaként eladják az embereket, addig a brutalitásig, hogy a
„szegényeknek a fejükön gázolnak”, az erkölcstelen viselkedésmódoktól a
szegények jogainak megtagadásáig, addig a szentségtörésig, hogy a szentély
kincseit eltulajdonítják. Aki elégedettségben és bőségben él, annak számára
mások, s különösen is a szegények élete gyakran semmilyen értékkel nem bír. Ámosz
próféta, akit feldühít ez a helyzet, tudatában van felelősségének: nyilvánosan
is el kell ítélnie a bűnöket annak érdekében, hogy a bűnösök megtérjenek és a
társadalom életét az Úr által adott tanítások szabják meg. A próféták
jellegzetes stílusa ez: Isten szavának hirdetése mindig a másokkal szembeni
igazságtalanság és erőszak elítélése is egyben, főleg ha a szegényeket és
gyengéket érinti. Izrael számára – ahogy Jézus tanítványai számára is – van még
egy súlyosbító körülmény, ami nem más, mint hogy őket az Úr segítette és
szabadította meg. Isten – jegyzi meg Ámosz próféta – megszabadította Izraelt az
amoritáktól (Kánaán földjének lakóitól), ettől az erős és harcos néptől, hogy a
vele szövetségben lévő nép szabadságban élhessen. Izrael azonban ismét a gőg
bűnébe esett, olyannyira, hogy azt hitte, az Úr nélkül is boldogul, képes egyedül
megoldani mindent. Ha az ember megfeledkezik Isten irgalmáról, arrogánssá
válik. Isten ezért lealacsonyítja Izraelt („rátok nehezedem, ahogy a kévével
rakott szekér a földre nehezedik”), mindaddig, amíg az fel nem ismeri törékenységét,
gyengeségét és azt, hogy segítségre van szüksége. Csakis Istenben rejlik a
hívők ereje, ami éppúgy igaz tegnap, mint ma.
Imádság
a szegényekért
