A római egyház a Nero-féle üldöztetés idején vértanúságot szenvedett első mártírjaira emlékezik.
Ám 7,10–17. Jerobeám el akarja hallgattatni Ámoszt
Ebben a szakaszban Amacja pap és a próféta párbeszédét olvashatjuk. Összeütközik az egyik oldalról az Isten nevében beszélő próféta szabadsága, a másik oldalról pedig Amacja, a politikai hatalomhoz kötődő pap, aki Jerobeám, Szamária királya nevében beszél. A pap Ámosz prófétai tevékenységét politikai összeesküvésnek tartja az állam és annak legfőbb képviselője ellen. Miután beszélt Jerobeámmal, Amacja a próféta elé áll, és azt mondja neki, hogy „az ország nem tűrheti tovább beszédeit”. És elrendeli, hogy nem prófétálhat tovább Bételben. El kellett hagynia Júda földjét. Kiűzte a templomból, amely már nem Isten szentélye volt, hiszen a király „szentélyévé” vált. Eszünkbe juttatja ez azt, ami a jeruzsálemi templommal történik majd, amikor piachoz válik hasonlóvá, ahelyett hogy az imádság háza lenne, és ezzel Jézusból erőteljes reakciót vált ki. Ámosz, aki hagyta, hogy az Úr vegyen erőt rajta, visszavág Amacjának. Mindenekelőtt azt mondja el neki, hogy nem tartozik semmilyen kaszthoz, semmiféle prófétai csoportosuláshoz, nem tölt be semmiféle különleges pozíciót, amely megkülönböztetné őt másoktól. Világosan kijelenti, hogy Isten közvetlenül beavatkozott az életébe: „elhívott a nyáj mellől”. És rögtön prófétai küldetést adott neki: „Menj, jövendölj népemnek, Izraelnek!” És maga Isten lép közbe, hogy figyelmeztesse Amacját. Ő, aki nyugalmat akart, és ezért el akarta hallgattatni a prófétát, azt látja, hogy elszabadul ellene a gonosz. Intés ez egész Izrael számára: Isten népe nem élhet Isten szava, prófétái nélkül.
Imádság az Egyházért
