A csodatévő Fekete Krisztus ünnepe (Esquipulas, Guatemala). Közép-Amerikában mindenütt tisztelet övezi.
1Sám 4,1b–11. Izrael veresége és a frigyláda zsákmányul ejtése
Eben-ha-Ezer mellett ütött tábort. 2A filiszteusok Afek közelében táboroztak. A filiszteusok csatasorba álltak Izrael ellen. Nehéz küzdelem volt, és Izrael vereséget szenvedett a filiszteusoktól: mintegy négyezer ember elesett a nyílt mezőn a csatában. 3Amikor a nép visszatért a táborba, Izrael fiainak vénei így szóltak: „Miért engedte meg ma az Úr, hogy a filiszteusok legyőzzenek bennünket? Ide hozzuk Silóból Istenünk ládáját, akkor eljön közénk, és kiszabadít minket ellenségeink kezéből.” 4A nép tehát elküldött Silóba, és elhozatta onnan a Seregek Urának ládáját, aki a kerubok fölött trónol. Éli két fia, Hofni és Pinchász kísérte a ládát. 5Amikor az Úr ládája a táborba ért, egész Izrael örömujjongásban tört ki, úgyhogy beleremegett a föld. 6A filiszteusok hallották az örömujjongást, és megkérdezték: „Mit jelent a héberek táborában ez a hangos ujjongás?” Amikor megtudták, hogy az Úr ládája a táborba érkezett, 7a filiszteusokat félelem fogta el, mert azt mondták: „Istenük eljött hozzájuk a táborba.” És így beszéltek: „Jaj nekünk, hisz ilyen még nem fordult elő! 8Jaj nekünk! Ki szabadít ki minket ennek a hatalmas Istennek a kezéből? Ez az az Isten, aki az egyiptomiakat mindenféle csapással sújtotta a pusztában. 9Szedjétek hát össze minden erőtöket, és legyetek férfiak, filiszteusok, nehogy a héberek szolgaságába kerüljetek, amint ők voltak a ti szolgaságotokban. Bizonyuljatok férfinak, és harcoljatok!” 10A filiszteusok küzdöttek, és Izrael fiai vereséget szenvedtek. Menekültek, ki-ki a maga városába. Vereségük nagyon súlyos volt: Izrael fiai közül harmincezer gyalogos elesett. 11Az Isten ládáját is zsákmányul ejtették, és Élinek mindkét fia meghalt, Hofni is, Pinchász is.
Ez a fejezet az izraeliták és a filiszteusok közötti első nagy ütközetről számol be. Izrael vénei megértik, hogy azért maradtak alul, mert a szövetség ládája nem volt jelen a nép között. Amikor az emberek meglátják, hogy a láda visszatér közéjük, olyan hangos örömujjongásban törnek ki, ami aggodalommal tölti el az izraeliták kiáltozását gyűlölő filiszteusokat. Félnek Izrael Istenétől. Nem ismerik a nevét, de tudják, hogy hatalma immár jelen van Izrael népe körében, és ellenük irányul. A filiszteusok helyesen értelmezik Izrael történelmét és hitét, s rémülettel emlékeznek vissza arra, mi történt az egyiptomiakkal. De nem adják meg magukat. Ellenkezőleg. Attól való félelmükben, hogy az izraeliták legyőzik őket, visszatér a bátorságuk és a vakmerőségük. Fölveszik a harcot, és másodszor is győznek. Még a láda, melyben annyira bíztak, s amelytől a filiszteusok annyira rettegtek, sem tudja megmenteni Izraelt a vereségtől. A Szentírás egésze arról tanúskodik, Isten azt akarja, hogy szeressék, ne csak egyszerűen engedelmeskedjenek neki, vagy ami még rosszabb, kihasználják saját céljaikért. A láda elrablása és a szállításával megbízott két férfinak, Éli két fiának a megölése bizonyítja, hogy nem elég látszatra az Úrhoz tartozni, ha a szív és a viselkedés távol áll az Ő szavától. Ha a szív távol van, akkor a láda jelenléte vagy jelen nem léte mit sem változtat: Izrael vereséget szenvedett. A bibliai hagyományban elénk táruló hit lényege elsősorban a szeretetkapcsolatban fejeződik ki, nem a törvény betartásában és a szertartások gyakorlásában. Igaz, hogy a láda Isten jelenlétének helye, ám elkerülhetetlen, hogy a hívő ember gyermekként kapcsolódjék az Úrhoz, amit a szövetség ládája elősegít, de nem helyettesíthet.
Imádság az Egyházért
