Imádság
a világ békéjéért, minden háború befejezéséért
Szám
6,22–27; Zsolt 67 (66); Gal 4,4–7; Lk 2,16–21
A mai liturgia arra hív bennünket, hogy Máriát
szemlélve őt Isten Anyjaként ünnepeljük és hódoljunk előtte. Hét nap telt el
karácsony ünnepe óta. Az Egyház ezzel az ünneppel most azt kéri, hogy
mindannyian nézzünk a Gyermekre, aki megszületett. Természetesen – és ezt
érdemes hangsúlyozni – nem egyedül találjuk őt: Jézust Mária tartja a karjában.
A pásztorok, ahogy az evangéliumban olvassuk, Betlehembe érkezve „megtalálták
Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket”. Milyen szép is, hogy ezen a
ponton a gyermek Jézust már nem a jászolban, hanem Mária karjaiban képzeljük
el. A megtestesülés titkának egyik legcsaládiasabb és leggyengédebb képe ez. A
keleti egyházi hagyományban annyira erős ez az anya-fiú kapcsolat, hogy nincs
olyan Mária-ábrázolás, melyen ne lenne ott Jézus is; ő ezért a fiúért létezik,
feladata, hogy életet adjon neki és megmutassa a világnak. Amikor a pásztorok
megérkeztek a barlanghoz, egy gyermeket láttak. Majd pedig „miután látták –
mondhatnánk, imádsággal szemlélték – elhíresztelték azt is, amit már előbb megtudtak
a gyermekről”. Ez a mondat magába sűríti az egész keresztény élet teljességét.
Ahogy előző éjjel az angyalok beszéltek a gyermekről a pásztoroknak, úgy könnyű
elképzelni, hogy Mária is mesélt Fiáról nekik. Mária, aki „mind emlékezetébe
véste szavaikat és szívében gyakran elgondolkozott rajtuk”, jól tudta, milyen
titok rejtezik a gyermekben. Az év első napján az Egyház imádságra gyűlik
össze, és a békéért könyörög – mostanra hagyomány lett ez, ami legalább olyan
hasznos, mint amilyen szép. Ezzel mintegy az egész világra és a népek
családjaira is kiterjesztjük azt az áldást, amelyet a Számok könyvében
találunk: „Fordítsa feléd arcát az Úr, és szerezzen neked üdvösséget!”
Szükséges, hogy az Úr a föld népeire fordítsa a tekintetét. Az év kezdetén
értjük meg az angyalok karácsony éjjelén elhangzott énekét: „Békesség a földön
az embereknek, akiket Isten szeret.” Ez a mi imádságunk és ez a mi énekünk az
új év kezdetén. Jöjjön el az Úr Lelke, alakítsa át a hívők szívét, hogy
keménységük meglágyuljon! Alakítsa át városaink, országaink szívét, űzze
messzire a gyűlöletet, az elnyomást, a közönyt! Alakítsa át a háborúban álló
nemzetek és népek szívét, hogy sikerüljön lefegyverezni az erőszakos lelkeket,
és megerősödjenek a béketeremtők! Alakítsa át minden férfi és nő szívét, hogy
felfedezzék az egyetlen Isten arcát, aki minden ember Atyja!
Karácsonyi imádság
