A Santa Maria in Trastevere-bazilikában ma a békéért imádkoznak
Imádság a keresztények egységéért, különös tekintettel az ortodox egyházakra
1Sám 15,16–23. Az engedelmesség többet ér, mint az áldozathozatal
16De Sámuel így szólt: „Hagyd abba! Azért jöttem, hogy tudtodra adjam, mit mondott nekem az éjszaka az Úr.” „Beszélj!” – mondta neki. 17Erre Sámuel így beszélt: „Nemde Izrael törzseinek feje lettél, pedig a magad szemében is kicsinek látszottál? Téged kent föl az Úr Izrael királyává. 18S most az Úr meghagyta neked, hogy vonulj ki, és megparancsolta: Menj és töltsd be az átkot azon a semmirekellőn, Amaleken, és harcolj ellene, míg meg nem semmisíted. 19Miért nem engedelmeskedtél az Úrnak? Miért estél neki a zsákmánynak, s miért tettél olyat, ami az Úr szemében visszatetsző?” 20„Engedelmeskedtem az Úrnak – válaszolta Saul Sámuelnek –, hiszen hadat vezettem, ahova az Úr küldött. Igaz, Agagot, az amalekiták királyát magammal hoztam, de az amalekitákon betöltöttem az átkot. 21De hát a nép vett a zsákmányból magának kecskét, juhot meg marhát, a legjavából, bár be kellett volna rajta tölteni az átkot, hogy Gilgalban feláldozza az Úrnak, a te Istenednek.” 22Sámuel azonban ezt felelte neki: „Vajon éppúgy tetszését leli az Úr az égőáldozatban és a véres áldozatban, mint az Úr parancsa iránti engedelmességben? Igen, az engedelmesség többet ér, mint az áldozat, a szófogadás értékesebb a kosok hájánál. 23Az engedetlenség olyan, mint a varázslás bűne, a nyakasság annyi, mint a terafimmal való visszaélés. Mivel az Úr szavát semmibe vetted, túl kicsinek talált arra, hogy továbbra is Izrael királya légy.”
Sámuel emlékezteti Sault királlyá való felkenésének jelentésére: „halld az Úr szavát” (vagyis ’engedelmeskedj neki’, héberül: sema). Miután felszólította, hogy figyeljen oda rá, Sámuel azt parancsolja Saulnak, hogy támadja meg az amalekitákat, és ne kíméljen senkit. Olyan parancs ez, amely a kor mentalitásából kiragadva nehezen érthető, mindenesetre kitűnik belőle, milyen radikális módon cselekszik Isten. Saul engedelmeskedik, és vereséget mér az amalekitákra, de nem teljesíti szó szerint a teljes megsemmisítésükre vonatkozó parancsot, hogy tetszést arasson a nép körében. Az Úr megbánja, hogy Sault választotta, és elveti őt, mert nem engedelmeskedett. Ugyan maradhat királyi hivatalában, de már nem az Úrnak engedelmeskedő király, tehát Sámuelnek sem királya. Saul, bár úgy döntött, hogy hallgat Isten szavára, ezt végül csak egy bizonyos pontig teszi. A próféta emlékezteti őt az Istennel való helyes kapcsolat fontosságára: „Vajon egészen elégő áldozatokat s véres áldozatokat akar-e az Úr, s nem inkább azt, hogy engedelmeskedjenek az Úr szavának? Többet ér az engedelmesség, mint a véres áldozat, és a szófogadás többet, mint a kosok hájának bemutatása…” Saul most már őszintébben válaszol, elismeri, hogy a népre hallgatott, és nem az Úrra (vagy Sámuelre). De ez nem elég. Az Úr ítélete végleges. Saul ismét beismeri bűnét, és könyörög Sámuelnek, hogy ne szégyenítse meg népe vénei előtt. Sámuel meghallgatja kérését, de Saul vallásosságán már sötét foltot hagyott az engedetlenség, Isten szava már nem tud hatni rá.
(A szentírási idézetek a Káldi-Neovulgáta fordításból valók.)
Imádság a békéért
