Imádság az egyházak egységéért, különös tekintettel az Anglikán Közösség egyházaira
1Sám 17,32–33.37.40–51. Dávid legyőzi Góliátot
32Dávid ezt mondta Saulnak: „Ne veszítse el uram miatta a bátorságát! Szolgád elmegy, és megmérkőzik azzal a filiszteussal.” 33Saul azonban így válaszolt: „Nem mehetsz el és nem mérkőzhetsz meg ezzel a filiszteussal, hiszen te még gyerek vagy, az meg harcra termett ifjúságától fogva.” 37Aztán így folytatta Dávid: „Az Úr, aki kiszabadított az oroszlán meg a medve karmából, ennek a filiszteusnak a kezétől is megment.” Erre Saul ezt mondta Dávidnak: „Menj hát, és legyen veled az Úr!”
40Aztán fogta a botját, a patakban keresett magának öt sima követ, és betette a tarisznyájába, amelyben parittyáját tartotta. Ezután kezébe vette parittyáját, és elindult a filiszteus felé. 41A filiszteus is egyre közelebb jött Dávidhoz, a fegyverhordozója előtte. 42Amikor azonban fölnézett, és meglátta Dávidot, semmibe vette, mert még fiatal volt, szép külsejű vörös ifjú. 43A filiszteus megszólította Dávidot: „Kutya vagyok tán, hogy bottal jössz ellenem?” És a filiszteus átkozta Dávidot, isteneit emlegetve. 44Aztán így szólt a filiszteus Dávidhoz: „Csak gyere, hadd adjam húsodat az égi madaraknak meg a mezei vadaknak!” 45Dávid ezt felelte a filiszteusnak: „Karddal, dárdával és lándzsával jössz ellenem. Én azonban a Seregek Urának, Izrael csatasorai Istenének nevében közeledem feléd, akit kigúnyoltál. Az Úr ma kezembe ad. Legyőzlek, és fejedet veszem. 46Testedet és a filiszteusok seregének testét még ma az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom, hadd tudja meg az egész világ, hogy van Isten Izraelben. 47És tudja meg ez az egész sereg, hogy az Úrnak nincs szüksége kardra és lándzsára ahhoz, hogy győzelmet adjon. Mert az Úr dönti el a csatát, és a kezünkre ad benneteket.” 48Amikor a filiszteus elindult, és Dávid felé közeledett, Dávid hirtelen kilépett a sorból, és a filiszteus felé futott. 49Közben belenyúlt a táskájába, kivett egy követ, elhajította a parittyájából, és homlokon találta a filiszteust. A kő behatolt a homlokába, úgyhogy arccal a földre bukott. 50Így Dávid legyőzte parittyával és kővel a filiszteust, eltalálta és megölte, jóllehet nem volt Dávidnak kard a kezében. 51Dávid akkor odaszaladt, rálépett a filiszteusra, a kardja után nyúlt, kirántotta hüvelyéből, és megölte: levágta a fejét. Amikor a filiszteusok látták, hogy bajnokuk halott, megfutamodtak.
Saulnak nem sikerül megvédenie Izraelt a filiszteusoktól. Az általuk jelentett fenyegetés Góliát személyében testesült meg, aki a harcos archetípusa. Szörnyűséges fegyverzetéhez fellengzős beszéd társul: imponáló és magabiztos. Izrael megretten tőle. De itt az ifjú Dávid, aki türelmetlenül várja, hogy végre csatába szálljon. A többiek megrémülnek, a félelemtől sem gondolkodni, sem beszélni nem tudnak. Dávid azonban magabiztosan fölteszi a kérdést: hogy merészeli ez a filiszteus kihívni „az élő Isten hadsorait”? Csak ez a fiatal fiú tudja, hogy az Úr vigyáz Izraelre. El sem tudja képzelni, hogy bármely csata kimenetele független legyen Istentől. A Góliátról feltett, ártatlannak tűnő kérdése igazából a fivéreinek és magának Saulnak szóló egyértelmű szemrehányás. Dávid tudja, hogy Isten a népével van. Saul elé járul tehát, és elmondja neki, amit ő maga tapasztalt már: megvédte ura nyáját, „ha oroszlán vagy medve jött”, s kijelenti, hogy Isten az, aki megment a bajban. A szövegben senki más nem említi Isten nevét, csak Dávid. Ő nem kételkedik Isten segítségében. Dávid meggyőzi Sault, válaszol a fiúnak, és végre ő is ki meri ejteni Isten nevét. Olyan, mintha Dávid bátorságot és hitet adott volna Saulnak, hogy az újra beszéljen az Úrról. Saul azt akarja, hogy Dávid az ő példáját követve harcoljon, és öltse magára a hagyományos katonai fegyverzetet. Dávid azonban visszautasítja, hogy olyan legyen, mint Saul, vagy mint a filiszteus, és egy radikális alternatívát ajánl: öt jó sima követ. Akkor odaállnak egymással szembe: egyik oldalon a katonai erő, a másikon a gyengeség, az óriás és a siheder, az, aki önmagában bízik, szemben azzal, aki Istenre hagyatkozik. Dávid tanúságot tesz Isten erejéről, és az óriáshoz fordulva így szól: „Az Úr pedig a kezembe fog adni téged”.
Imádság a szentekkel
