1Jn 4,19–5,4. Aki Istent szereti, szereti testvérét is
19Azért szeretjük (az Istent), mert ő előbb szeretett minket.20Ha valaki azt állítja, hogy: „Szeretem az Istent”, de testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát.21Ezt a parancsot kaptuk tőle: Aki Istent szereti, szeresse testvérét is.
1Mindenki, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, az Istentől született. És aki a szülőt szereti, szereti szülöttét is.2Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, hogy szeretjük Istent, és megtesszük parancsait.3Mert az az Isten iránti szeretet, hogy megtartjuk parancsait. Parancsai nem nehezek.4Mert mindenki, aki Istentől született, legyőzi a világot. És ez a győzelem – győzelem a világ fölött! – a mi hitünk.
Amikor az apostol azt a merész kijelentést teszi levelében, hogy a keresztények szeretete tökéletes, azzal az evangéliumi szeretet eredetiségére mutat rá, hiszen az nem ember műve, hanem magának Istennek a szeretete. Olyan szeretet ez, amely Istent elválaszthatatlanul gyermekeihez köti. Az apostol újra elismétli, hogy mi azért tudunk szeretni, mert Isten szívünkbe öntötte az ő szeretetét. És ahogy a Biblia minden lapjából egyértelműen kitűnik, az a szeretet, amelyet Isten önt a szívekbe, nem valamiféle elvont dolog vagy üres szólam, nem romantikus viselkedésforma vagy lelkiállapot, hanem éppen ellenkezőleg: nagyon is konkrét szeretet, abban az értelemben, hogy arra indít, osztozzunk a szegények életében, akik Ferenc pápa szavait idézve „Krisztus teste”. Ugyanez igaz arra, amikor bekapcsolódunk a hívők közösségének életébe, vagy a világ átalakításán dolgozunk. Ezért állíthatja az apostol, hogy nem lehet Istent szeretni, ha nem szeretjük a testvéreket, ha nem gondoskodunk a szegényekről, ha nem teszünk azért, hogy a világban növekedjen a testvéri szeretet. Ha valaki azt mondja, hogy szereti Istent, de nem szereti testvérét, az hazudik – állapítja meg János, és meg is magyarázza, miért: „aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát”. Az Isten iránti szeretet elválaszthatatlan a testvérek iránti szeretettől. Az egész Szentírást áthatja ez a meggyőződés, amely Jézusban éri el csúcspontját és kiteljesedését: nemcsak azokat kell szeretnünk, akik minket szeretnek, hanem még az ellenségeinket is. Akkor válik tökéletessé a szeretetünk.
Karácsonyi imádság
