2Sám 7,18–19.24–29. Dávid imája
18Erre Dávid bement, leborult az Úr előtt, és így szólt: „Ki vagyok én, ó Uram, Istenem, s mi az én házam, hogy idáig vezettél? 19S ez még mind kevés volt a szemedben, ó Uram, Istenem, mert még ígéreteket is tettél szolgád házának a távoli időkre… ó Uram, Istenem. 2
25Váltsd hát valóra ígéreted, amelyet szolgádnak és házának tettél, ó Uram, Istenem, minden időkre, és tégy úgy, amint mondtad. 26Akkor örökké dicsőítik majd a nevedet, és így beszélnek: Izraelnek a Seregek Ura az Istene. Akkor fennmarad szolgádnak, Dávidnak a háza is színed előtt. 27Mert magad nyilatkoztattad ki, Seregek Ura, Izraelnek Istene, szolgádnak: Házat építek neked. Ezért vette szolgád a bátorságot, hogy ezzel az imával forduljon hozzád. 28Igen, ó Uram, Istenem, te Isten vagy, és a te szavad igazság. Magad tetted szolgádnak ezeket az ígéreteket. 29Azért legyen tetszésedre, és áldd meg szolgád házát, hogy örökre fennmaradjon előtted. Mert te szóltál, Uram, Istenem, és áldásodra szolgád háza örökké áldott lesz.”
Dávid a szövetség ládájának sátrába vonul, ahol alázatos és mélyen átélt imádság száll fel szívéből: „Ki vagyok én, ó Uram, Istenem, s mi az én házam, hogy idáig vezettél?” Ő már jól tudja, hogy mindent Istentől kap. Nem büszkélkedhet különleges érdemekkel, Isten mégis őt választotta ki, a királyság élére állította, most pedig megerősíti uralmát „a távoli időkre”. Isten népe iránti hűsége az, ami Izrael létezésének és meghívásának alapját adja: „S hol van a földön még egy nép, amelyet hozzá lehetne mérni népedhez, Izraelhez? (Olyan nép), amelyért az Isten elment volna, hogy saját népéül megszerezze, és híressé tegye…?” Dávidot ámulatba ejti Isten nagysága és nagylelkűsége. A népét soha el nem hagyó Isten szeretetének felidézése a hívők hitének és imádságának lényeges része. Dávid könyörög az Úrhoz, hogy erősítse meg örökre az Izraelnek tett ígéretét. Merész kérés, maga Dávid is elcsodálkozik önmagán, miközben megfogalmazza. Bevallja, hogy kérése merészségének oka maga az isteni ígéret. Imádkozni annyit tesz, mint kérni, de egyben folyamatosan felidézni Isten gyermekei iránti szeretetét. Dávid Isten hozzátartozója lett, kérheti az ég áldását magára és népére. Ez valóban példa számunkra is, akik Jézus, a Megváltó Messiás hívei és tanítványai vagyunk.
Imádság az Egyházért
