Mahatma Gandhi halálának évfordulója: 1948-ban, Újdelhiben ölték meg. Vele együtt emlékezzünk mindazokra, akik az erőszakmentesség nevében a békéért munkálkodnak.
2Sám 11,1–4a.5–10a.13–17. Dávid bűne
1Egy évre rá, abban az időben, amikor a királyok hadba szoktak szállni, Dávid elküldte Joábot és vele a testőrségét, és egész Izraelt. Lemészárolták az ammonitákat, és megostromolták Rabbát. Maga Dávid Jeruzsálemben maradt. 2Az egyik nap estefelé történt, hogy Dávid fölkelt fekvőhelyéről, és fölment királyi palotája tetőteraszára. A tetőről meglátott egy asszonyt, amint épp fürdött. Nagyon szép asszony volt. 3Dávid elküldött és értesüléseket szerzett az asszony felől. Így tájékoztatták: „Batseba az, Eliam lánya, a hettita Urijának a felesége.” 4Erre Dávid elküldte embereit, és elhívatta.
5Ám az asszony teherbe esett. Erre elküldött, és megüzente Dávidnak: „Állapotos vagyok.” 6Ekkor Dávid üzenetet küldött Joábnak: „Küldd nekem haza a hettita Uriját!” S Joáb elküldte Uriját Dávidhoz. 7Amikor Urija elment Dávidhoz, Dávid érdeklődött, hogy áll a dolog Joábbal, a csapatokkal és a hadakozással. 8Aztán azt mondta Dávid Urijának: „Menj haza házadba, és mosd meg a lábad.” Erre Urija eltávozott a királyi palotából; megtisztelő ajándékot vittek utána a király asztaláról. 9De Urija a királyi palota kapuja előtt, ura szolgái közt tért nyugovóra, nem ment le házába. 10Amikor Dávidnak jelentették: „Urija nem ment le a házába”
13Dávid meghívta, hogy egyék és igyék nála, és lerészegítette. De Urija este kiment, és ura szolgáival tért nyugovóra, nem ment le a házába. 14Másnap reggel Dávid levelet írt Joábnak, és Urijával vitette el. 15A levélben ezeket írta: „Állítsátok Uriját előre, ahol leginkább tombol a harc. Aztán húzódjatok mögüle vissza, hogy eltalálják és halálát lelje.” 16Így esett, hogy a város ostromakor Joáb olyan helyre állította, ahol – amint tudta – bátor harcosok álltak. 17Amikor aztán a városbeliek kitörtek és Joábbal megütköztek, a népből, mármint Dávid emberei közül néhányan elestek. A hettita Urija is halálát lelte.
Dávid megalázó bűnét beszéli el ez a fejezet. Nem egyszeri, körülhatárolható tett volt, hanem bűnök láncolata, amelyben Dávid egyre mélyebbre, egészen az emberölés szakadékáig süllyedt: kísértés, amelynek enged, házasságtörés, az egyik legértékesebb emberének elárulása, az azt követő cinizmus, színlelés és az elkövetett igazságtalanság. Ezek az állomások megmutatják, milyen határtalan gonoszságra képes az emberi szív, ha nem őrködik éberen, nem áll készen, hogy megtörje a kísértések láncolatát. A tragédia kiindulópontja, hogy a király tavasz közeledtével szórakozásra vágyik, egy olyan időszakban, amikor a királyok háborúba szoktak menni. Seregét elküldi az ammoniták ellen, ő pedig Jeruzsálemben marad, élvezi a pihenést. Ez a kísértés első állomása: Dávid úgy dönt, hogy a saját szórakozásával törődik, és ezzel a bűn útjára lép, és arra az elgondolásra, hogy mások életével tetszése szerint rendelkezhet. A bibliai szöveg leírja annak a szomorú valóságát, hogy az ember abbéli félelmében, hogy szembenézzen a saját felelősségével, nem törődik azzal, hogy további igazságtalanságokat követ el teljesen ártatlan személyekkel szemben. Ezzel egyszersmind minden hívőt figyelmeztet a bűnre, amely mindig a szív körül ólálkodik (vö. Ter 4,7). Dávid magához veszi Betsábét (Batseba), akit feleségévé tesz, és aki fiút szül neki. Dávid tette azonban „nem tetszett az Úrnak”. Mások előtt elrejthette súlyos bűnét, de nem Isten előtt, aki a „szívet nézi” (1Sám 16,7). A próféta fel fogja fedni előtte bűnének súlyosságát. Dávidnak el kell majd ismernie vétkét, meg kell bánnia, és szívében meg kell térnie, tudatában gonosz cselekedetei szomorú következményeinek a társadalomban.
A Szent Kereszt imádsága
