Emlékezzünk Modestára, a hajléktalan asszonyra, akit a római Termini pályaudvaron hagytak meghalni 1983-ban. Azért nem segített rajta senki, mert piszkos volt. Vele együtt emlékezzünk minden elhunyt, fedél és segítség nélkül hagyott hajléktalanra.
2Sám 12,1–7a.10–17. Dávid bűnbánata
1Akkor az Úr elküldte Nátán prófétát Dávidhoz. El is ment hozzá, és így beszélt: „Egy városban élt két ember. Az egyik gazdag volt, a másik szegény. 2A gazdagnak rengeteg juha, kecskéje és barma volt. 3A szegénynek azonban nem volt egyebe, csak egy kis báránya, vette magának. Etette, úgyhogy megnőtt, vele magával és gyermekeivel. Evett a kenyeréből és ivott a poharából. Az ölében aludt, s olyan volt, mintha a lánya lett volna. 4Egyszer vendég érkezett a gazdag emberhez. De nem tudta rászánni magát, hogy a juhai vagy barmai közül egyet is elvegyen, és a vendégnek, aki érkezett, elkészítse. Ezért elvette a szegény ember báránykáját, és azt készítette el vendégének.” 5Dávid nagyon megharagudott az emberre, és azt mondta Nátánnak: „Amint igaz, hogy az Úr él: az az ember, aki ilyet tesz, az a halál fia. 6A bárányt négyszeresen vissza kell fizetnie, amiért így tett, és nem volt kímélettel.” 7Erre Nátán így szólt Dávidhoz: „Magad vagy ez az ember!
10Nos, a kard sose fordul el házadtól, amiért megvetettél, és elvetted a hettita Urijától a feleségét, hogy a te asszonyod legyen. 11Ezt mondta az Úr: Nos, a saját házadból hozok rád romlást. Elveszem a szemed láttára asszonyaidat, és odaadom őket másvalakinek, hogy napvilágnál asszonyaiddal háljon. 12Te titokban tetted, de én egész Izrael szeme láttára, napvilágnál viszem ezt végbe!” 13Erre Dávid így szólt Nátánhoz: „Vétkeztem az Úr ellen!” Nátán ezt válaszolta Dávidnak: „Így az Úr is megbocsátja bűnödet, s nem halsz meg. 14De mert ezzel a tetteddel káromoltad az Urat, a fiú, aki született neked, meghal.” 15Ezzel Nátán elment haza.
Az Úr elküldi Dávidhoz Nátánt, hogy rávilágítson bűnére, és megbánásra ösztönözze. Ez a prédikáció nagy feladata, ami ma is érvényes, hiszen gyakran elvakít bennünket a gőg, és meggátol bennünket abban, hogy meglássuk a bűnt, amelybe beleestünk. Szükségünk van arra, hogy Isten szava rámutasson bűneinkre, és világosságot adjon a szívünkbe, hogy a megtérés útjára lépjünk. Nem elegendő, ha csak megvalljuk a bűneinket. Az Úr ugyanis nem a bűnös halálát kívánja, hanem azt, hogy térjen meg és éljen. Nátán, hogy megértesse Dáviddal, hogy a bűnnek milyen szakadékába zuhant, elbeszéli neki a gazdag ember történetét, aki a szegénytől elveszi annak utolsó megmaradt bárányát is. Dávid haragra gerjed, és azonnal meghozza kemény ítéletét. Meglepő, hogy nem ismer rá saját magára a vétkesben. Gőgös elbizakodottsága megakadályozza ebben. Igazából mindaddig nem érti meg, hogy őróla szól a történet, amíg Nátán egyenesen és világosan ki nem jelenti: „Magad vagy ez az ember!” Sohasem elég csak egyetlen egyszer meghallgatni Isten szavát – szükségünk van rá, hogy gyakran hallgassuk, és hogy meg is magyarázzák a számunkra, s így a szívünkig elérjen. Nátán kifejti Dávid számára a példabeszéd értelmét: először felsorolja, milyen ajándékokat kapott Istentől, azután értésére adja, hogy ő ennek ellenére „megvetette az Urat”, mivel olyat tett, ami gonosz az ő szemében. Nátán szavainak gyógyító hatása azonnal megmutatkozik. Dávid nem próbál magyarázkodni. Elfogadja Isten szavának ítéletét, beismeri bűnét, és így szól: „Vétkeztem az Úr ellen!” Dávid megvallja vétkét a próféta előtt. Az Úr pedig, Nátán által, megbocsát neki. Aranyszájú Szent János ezt így kommentálja: „Gondolj arra, hogy Isten lassú a büntetésben, de gyors a megváltásban.” Izrael hagyománya az 51. zsoltárt hívja ekkor Dávid ajkára, amely a legismertebb a bűnbánati zsoltárok közül. A keresztény hitbuzgóság pedig minden tanítvány ajkára helyezi, tudva, hogy mindannyiunknak szüksége van Isten megbocsátására.
Előesti imádság
