1Sám 1,9–20. Az Úr megemlékezik Hannáról, és fiút ad neki, Sámuelt
9Hanna azonban, amikor a lakoma véget ért a teremben, fölállt, és az Úr elé járult. Éli, a pap, egy széken ült az Úr szentélyének egyik kapufélfájánál. 10(Hanna) elkeseredettségében az Úrhoz könyörgött, és nagyon sírt. 11Fogadalmat tett, és így szólt: „Seregek Ura, ha tekintetbe veszed szolgálód nyomorúságát, és megemlékezel rólam, ha nem feledkezel meg szolgálódról, hanem megajándékozol egy fiúval, akkor az Úrnak szentelem, olló ne érje fejét.” 12Így imádkozott az Úr előtt. Éli közben figyelte a száját. 13Hanna ugyanis csöndben imádkozott, csak ajkai mozogtak, hangja nem hallatszott. Emiatt Éli részegnek vélte, 14ezért így szólt hozzá Éli: „Meddig akarsz még itt maradni ilyen részegen? Igyekezz kijózanodni!” 15De Hanna ezt válaszolta: „Nem, uram! Szerencsétlen asszony vagyok, sem bort, sem mámorító italt nem ittam, csak a szívemet öntöttem ki az Úr előtt. 16Ne tartsd szolgálódat semmirekellőnek! Mert nagy bánatomban és szomorúságomban imádkoztam ilyen sokáig.” 17Éli így felelt rá: „Menj békével! Izrael Istene teljesíti kérésedet, amelyet elé terjesztettél.” 18Erre azt mondta: „Bárcsak tetszésre találna szolgálód szemedben.” Aztán az asszony elment útjára, evett, és az arca nem volt többé olyan, mint azelőtt.
Meddősége fölött érzett elkeseredésében Hanna az Úrhoz fohászkodik. Tudja, hogy bízhat Istenben. Elmegy hát a silói templomba, és hosszan imádkozik az Úrhoz. Megígéri, hogy ha fia születik, az Úrnak fogja szentelni. Hanna nemcsak arról tesz tanúbizonyságot, hogy teljesen Istenre hagyatkozik, hanem nagylelkűségéről is: nem magának kéri a fiút, hanem azért, hogy az Istent szolgálja. Az Úrba vetett bizalom segíti Hannát abban, hogy szüntelenül imádkozzék. Tudja, ha szavai meghallgatásra találnak, az a fiú csakis az Úr iránta tanúsított jóakaratának gyümölcse lesz. Imádsága annyira távol áll a megszokott rituálétól, hogy amikor a pap, Éli felfigyel az asszonyra, részegnek véli. Nem érti, hogy az az imádság egy elkeseredett asszony kiáltása, nem pedig megszokott formulák monoton és végeérhetetlen ismételgetése, ami bizony velünk is gyakran előfordul. Éli szemrehányást tesz Hannának a viselkedése miatt, ám ő így válaszol: „Szerencsétlen asszony vagyok, (…) csak a szívemet öntöttem ki az Úr előtt.” Erre Éli biztatja, és megáldja őt: „Menj békével! Izrael Istene teljesíti kérésedet, amelyet elé terjesztettél.” A pap szavaiból Hanna megérti, hogy Isten meghallgatta, nincs benne többé kétség, hogy amit az Úr mondott, be fog teljesedni (vö. Lk 1,45). Fájdalma, kétségbeesése már a múlté, új asszony lett, aki visszakapta az életét. Az Úr megáldja testét, ahogyan az egyházatyák mondták, mert hitt Isten szavának. Hanna jól tudja, hogy fiát, Sámuelt az Úrtól, az ő irgalmából kapta. Hanna személyében olyan hívő ember áll előttünk, aki példát ad a hittel végzett imádság hatékonyságáról.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
