Remete Szent Antal apát (†356) emléknapja: az egyiptomi sivatagban követte az Urat, és sok szerzetes atyja lett.
A zsidók és keresztények közötti párbeszéd napja
1Sám 9,1–4.17–19.26; 10,1. Saul kiválasztása
1Akkoriban élt Benjamin fiai közt egy Kis nevű ember; Abiel fia volt, Ceror fiáé, (aki) Bechoratnak volt a fia, egy Benjamin törzséből való, jómódú embernek, Afiachnak a fiáé. 2Volt egy élte virágjában levő, Saul nevű daliás fia. Izrael fiai közt nem volt nála daliásabb: egy fejjel magasabb volt mindenkinél. 3Történt, hogy Kisnek, Saul apjának elkóboroltak a nőstény szamarai. Ezért Kis azt mondta fiának, Saulnak: „Végy magad mellé egy szolgát, aztán kelj útra. Menj, és keresd meg a nőstény szamarakat!” 4Átkutatták Efraim egész hegyvidékét, és bejárták Salisa egész környékét, de nem találták őket. Aztán átkutatták Saalim vidékét, de ott sem voltak. Most Benjamin területét járták be, de nem akadtak rájuk.
17Amikor Sámuel észrevette Sault, az Úr nyomban tudtára adta: „Ez az az ember, akiről beszéltem neked. Ő uralkodjék népem fölött.” 18Akkor Saul ott a kapuban odalépett Sámuelhez, és megszólította: „Mondd, hol van a látóember háza?” 19Sámuel így felelt Saulnak: „Én vagyok a látóember. Kísérj fel a magaslatra. Ma velem kell ennetek. Holnap reggel aztán elmehettek, de előbb mindent megmondok neked, ami a szívedet nyomja. 26És nyugalomra tért. Amikor megvirradt, Sámuel felszólt Saulnak a tetőre: „Kelj föl, hogy elkísérhesselek!” Saul fölkelt, és mind a ketten elmentek, ő és Sámuel.
1Erre Sámuel fogta az olajosszarut, a fejére öntötte, megcsókolta, és azt mondta: „Ezzel fölkent az Úr örökrésze fejedelmévé. Uralkodj az Úr népe fölött, és szabadítsd ki környező ellenségei kezéből. Ez lesz neked a jel arra, hogy az Úr fölkent örökrésze fejedelmévé.
Az Urat megindítja népének szomorú sorsa. Közbelép tehát, kevésbé fontos személyek sorsán keresztül mozgatva a szálakat. Valójában pont a kisebb, látszólag másodlagos fontosságú eseményeken keresztül vezetnek az Úr útjai, hogy nyilvánvalóvá váljon, mindez teljes egészében az ő műve. Saul kiválasztása is ebbe a logikába illik. Isten ilyen módon cselekszik. A karácsony misztériuma, melyet nemrégiben ünnepeltünk, teljes egészében a perifériát és a kicsinységet állítja a középpontba: Isten maga gyermekké lesz. Ez Isten stílusa kezdettől fogva. Sámuelt egy nappal korábban értesíti, és a Saullal való találkozásban megtörténik a király felkenése. Saul nem ismeri Sámuelt, és nem is folyamodik különleges hírforrásokhoz, hogy megtudja, ki ő. Tisztázza, hogy nem látnok, hanem próféta, Isten embere. Először a leányoktól érdeklődik felőle, aztán egy ismeretlentől, akivel az úton találkozik. Sámuel sem ismeri Sault, de bízik Istenben, hogy majd megmutatja neki kiválasztottját. Saul az eltévedt szamarait keresi, és elmegy egy prófétához. Fizetni is akar a segítségéért, ehelyett vendégül látják egy lakomán, és meghívják, hogy töltse az éjszakát a faluban. Szamarairól akar hírt hallani, a próféta pedig arról biztosítja, hogy mindent elmond neki, ami a szívében van. Nincs semmije (még a pénz is a szolgájáé), mégis azt mondják neki, hogy övé és családjáé „Izraelnek minden java”. A Sámuellel való beszélgetés során megkérdezi, hogyan lehet Izrael „minden java” az övé, aki a legkisebb törzsnek és a törzs legkevésbé befolyásos nemzetségének a tagja. Nem kap választ kérdésére, de Sámuel a főhelyre ülteti a lakomán. Azon a vacsorán, annál az asztalnál kialakul közöttük a szeretet és a testvériség köteléke. A Bibliában a barátság a hívő ember hitének szerves része, vagy még inkább úgy mondhatnánk, a barátság egy módja annak, hogy Istennel és egymás között megéljük hitünket.
(A szentírási idézet a Káldi-Neovulgáta fordításból való.)
Előesti imádság
