A Gergely-naptárt követő ortodox egyházak ma ünneplik Urunk születését.
1Jn 3,22–4,6. Vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől származnak-e!
22Bármit kérünk, megkapjuk tőle, hisz megtartjuk parancsait, és ami tetszik neki, azt tesszük.23Az az ő parancsa, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást parancsa szerint.24Aki teljesíti parancsait, Istenben marad, és Isten is őbenne. Azt, hogy ő bennünk marad-e, a Lélektől tudjuk, akit nekünk adott.
1Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől származnak-e, mert sok hamis próféta ment ki a világba.2Az Istentől származó lelket erről ismeritek fel: minden lélek, amely vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, Istentől van.3S minden lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem Istentől való, hanem az antikrisztusé, akiről hallottátok, hogy eljön, és már most a világban is van.4Gyermekeim, ti az Istentől vagytok, és legyőztétek őket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint aki a világban van.5Ők a világból valók, ezért a világról beszélnek, és a világ hallgat rájuk.6Mi az Istentől vagyunk. Aki ismeri Istent, hallgat ránk. Aki nem ismeri Istent, nem hallgat ránk. Így különböztetjük meg az igazság lelkét és a tévedés lelkét.
János arra buzdít minket, hogy bízzunk Istenben, s legyünk biztosak abban, hogy mindent megkapunk, amit kérünk tőle. Ez a soha el nem múló atyai szeretet lényege: Isten mindig meghallgatja gyermekeit. Ez az imádság erejébe vetett hit, amelyet Jézus maga is többször ajánlott tanítványainak. János emlékeztet bennünket arra, hogy a hívő életének lényege az, hogy Istenre és Fiára, Jézusra bízzuk magunkat. „...minden lélek, amely vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, Istentől van. S minden lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem Istentől való”. A „test” kifejezéssel az apostol az emberi állapotra jellemző „gyengeségre” utal, amelyet Jézus teljes mértékben magára vállalt, hogy megváltsa azt. Isten szeretete az emberek iránt valóban hatalmas: gyengévé lett velünk, akik gyengék vagyunk, hogy elvezessen minket az üdvösségre. A testi gyengeség választása botrányosnak tűnik azok számára, akik úgy gondolják, hogy az üdvösség az ember erejétől, a világban megélt hatalmától, a gazdagságtól, az önfenntartó képességétől függ, amihez senkire, még Istenre sincs szüksége. Jézus a kereszt végső gyengeségének magasából mentett meg minket. Jézus keresztje mindenki számára az élet és az üdvösség forrásává vált. A keresztények ezt elfogadva és megélve megtanulnak úgy szeretni, ahogy Jézus maga is szeretett: a végsőkig. Ezzel a szeretettel – amelyet életükkel tanúsítanak – győzhetik le a keresztények a gonosz hatalmát, amely az embereket a bűn és az erőszak rabszolgáivá teszi. Jézus szeretete legyőzte a világot, és megmenti az embereket a bűn hazugságától és a halál mélységétől.
Karácsonyi imádság