Pál apostol damaszkuszi úton történt megtérésére emlékezünk. Ma van Ananiás emléknapja is, aki megkeresztelte Pált, hirdette az evangéliumot, és mártírhalált halt.
Ma zárul az imahét a keresztények egységéért. Imádkozzunk különösen az ázsiai és óceániai keresztény közösségekért.
Iz 8,23b–9,3; Zsolt 27 (26); 1Kor 1,10–13.17; Mt 4,12–23
A „népek Galileájában” hangzik el először az evangélium, az örömhír. Itt, a pogányok és a kirekesztettek között kezdi el Jézus hirdetni: beteljesedett az idő. Lejárt az erőszak, a gyűlölet, az elhagyatottság, az ellenségeskedés ideje, és elkezdődik az igazságosság és a béke ideje. Az emberi történelemben fordulat következik be, „közel van a mennyek országa”. Eljött a szeretet, a megbocsátás, a megváltás országa, ahol Isten uralkodik: ettől a pillanattól kezd jelen lenni az emberek életében. Isten igéjét ünnepeljük ma, és ez arra emlékeztet minket, hogy ez a hang attól a naptól kezdve szüntelenül megtérésre hívja az embereket. Jézus elmondta mindezeket Simonnak és Andrásnak is Tibériás tavának partján, amikor hálójukat készültek kivetni. Útját folytatva ugyanazt mondta két másik testvérnek, Jakabnak és Jánosnak is, akik szintén halászok voltak, a hálójukat foltozták. „Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket.” Jézus, talán az egyetlen számukra érthető nyelven, az élet új perspektíváját ajánlja fel nekik: egy olyan életet, amely már nem a szokásos halászattal telik, a megszokott hálóval a jól bevált ritmusban, hanem egy olyan létet, amely egy új tengerbe, a történelem tengerébe merülve zajlik, ahol embereket kell kihalászniuk a világ háborgó vizeiből, hogy a szabadulás felé vezessék őket. Az Úr eljön mindennapjaink, életünk tengeréhez – miközben mi, kicsik és nagyok egyaránt, a mindenkori fájdalmainktól és fáradtságunktól megtörten a saját hálóink foltozásával vagyunk elfoglalva –, és ugyanazt a hajdan elhangzott meghívást intézi hozzánk: „Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket.” Az evangélium feljegyzi, hogy mind a négyen azon nyomban otthagyták hálójukat, és követték őt. Pál apostol (akinek ma ünnepeljük megtérését) a következőt írja: „Az idő rövid, azért akinek van felesége, éljen úgy, mintha nem volna, aki sír, mintha nem sírna, aki örül, mintha nem örülne, aki vásárol, mintha meg sem tartaná, s aki felhasználja a világ dolgait, mintha nem élne velük, mert ez a világ elmúlik.” (1Kor 7,29–31) Az érzelmek, a sírás, az öröm, a vásárlás, a dolgok használata gyakran olyannyira kitöltik a napjainkat, a gondolatainkat, az életünket, hogy kibogozhatatlan hálóba szorítanak minket. Az Úr nem azért jön, hogy megkeserítse az életet, hanem hogy kibogozza ebből az összegabalyodott hálóból, és kiegyengesse. Azt akarja, hogy a szeretetünk sok ember felé áradjon, ne csak magunk miatt sírjunk, hanem a szenvedők miatt, azt akarja, hogy az öröm ne keveseké, hanem sokaké, e világ mindenkit megillető javainak használata ne csak néhány ember kiváltsága legyen.
Imádság az Úr napján
