A soá emléknapja
2Sám 6,12b–15.17–19. A szövetség ládájának szállítása
„Az Úr megáldotta Obed-Edom egész házanépét és mindenét, amije csak van az Isten ládájáért”, akkor Dávid elment, és Obed-Edom házából nagy örömmel Dávid városába vitte Isten ládáját. 13Amikor azok, akik az Úr ládáját vitték, hat lépést tettek, feláldozott egy marhát és egy hizlalt bárányt. 14S táncolt is Dávid – teljes erejéből – az Úr előtt, közben egy vászonefod övezte. 15Így vitte fel Dávid és Izrael háza ujjongás és harsonaszó kíséretében az Úr ládáját.
17Az Úr ládáját bevitték, és a sátorban arra a helyre állították, amelyet Dávid kijelölt neki. Akkor Dávid égőáldozatot és közösségi áldozatot mutatott be az Úr előtt, 18s amikor készen lett az égőáldozatnak és a közösség áldozatának a bemutatásával, megáldotta a népet az Úr nevében. 19Aztán az egész népnek, Izrael fiai egész seregének, a férfiaknak éppúgy, mint a nőknek kiosztatott egy-egy kenyeret, egy csomó datolyát és egy-egy mazsolás kalácsot. Ezután az egész nép hazament.
Dávid, miután Jeruzsálemet a birodalom fővárosává tette, úgy döntött, hogy odaszállíttatja a frigyládát. A szövetség ládája Mózes ideje óta az Úr jelenlétének jelképe volt népe között. Benne voltak a tízparancsolat törvényének táblái, egy edény mannával, amely a sivatagban történt csoda emlékét őrizte, és Áron botja, amely virágba borult, megerősítve főpapi rangját. Attól kezdve, hogy Izrael népe bevonult Kánaánba, a láda mind ez idáig nem kapott végleges helyet. Dávid ezért úgy döntött, hogy áthelyezi a királyság új fővárosába. Lépése jelentőségének tudatában erre az alkalomra mozgósította Izrael „legjavát, harmincezer férfit”. Minden ünnepélyesen és örömteli módon zajlott. Nem hiányozhat azonban a tisztelet, amelyet Isten jelenlétének helyszíne megkövetel. Az egész Szentírás tanúsítja, hogy ez az Isten iránti „félelem” elengedhetetlen feltétele annak, hogy elismerjük Isten szentségét. A frigyláda folytatja zarándoklatát, de új rituáléval: már nem a filiszteusok szokása szerint, szekéren szállítják, hanem Mózes parancsa szerint (Szám 4,5–15) a leviták vállán. Útközben folyamatosan hála- és engesztelő áldozatokat mutatnak be. Dávid a láda előtt vonult, és „táncolt... – teljes erejéből – az Úr előtt”, hogy kifejezze lelkesedését az esemény iránt. Felesége, Saul lánya, Michal nemcsak hogy nem értette ezt a lelkesedést, hanem meg is botránkozott rajta. Dávid azt válaszolta, hogy ha az izraeliták előtt úgy viselkedett is, mint egy a „csőcselékből”, az azért volt, mert hálát érzett az iránt, aki királlyá választotta, és aki előtt hajlandó volt még jobban megalázkodni. Dávid „megalázkodásában” a jövőbeli Messiás újabb előrevetítését találjuk, aki megalázkodik, és szolgai alakot vesz fel.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
