1Jn
3,11–21. A halálból átmentünk az életbe, mert szeretjük testvéreinket
11Mert ezt az üzenetet halljuk kezdettől fogva: Szeressük egymást!12Ne tegyünk úgy, mint Kain, aki a gonosztól való volt, és megölte testvérét. Miért ölte meg? Mert az ő tettei gonoszak voltak, a testvére tettei ellenben igazak.13Ne csodálkozzatok azon, testvérek, hogy a világ gyűlöl benneteket.14Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életbe, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szeret, a halálban marad.15Aki gyűlöli testvérét, gyilkos, márpedig tudjátok, hogy egy gyilkosnak sem maradandó birtoka az örök élet.16A szeretetet arról ismerjük fel, hogy ő életét adta értünk. Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért.17Hogyan marad meg Isten szeretete abban, aki – bár bőven van neki a világ javaiból –, mégis, amikor látja, hogy testvére szükséget szenved, elzárja előle a szívét?18Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.19Erről ismerjük fel, hogy az igazságból valók vagyunk-e, és így nyugtatjuk meg színe előtt a szívünket.20Ha szívünk vádol minket valamivel, Isten fölötte áll szívünknek, ő mindent tud.21Szeretteim, ha szívünk nem vádol, legyünk bizalommal az Isten iránt.
János apostol emlékeztet rá, hogy az első
parancsolat, melyet a keresztények hallottak, ez volt: „Szeressétek egymást!”
Az emberek csakis a testvéri szeretet révén menekülhetnek meg a gonosz erőszak
rabságából. Káin példája érzékletesen megmutatja a gyilkos erőt, amely az önzés
és a gőg mögött rejtőzik. A keresztény emberben Káin tökéletes ellentétének
kell megvalósulnia: ő nemcsak hogy nem „gyűlöli” embertársát, hanem „szeretnie”
kell. Jézus azt mondta a hegyi beszédben: „Hallottátok, hogy a régiek ezt a
parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé. Én pedig azt
mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart
embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki
azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére.” (Mt 5,21–22) Jézus
tanítványainak életét teljes egészében Jézus szeretete, vagyis az életét
másokért odaadni képes szeretet irányítja legfőbb vezérelvként. Aki nem így
szeret, a gonosz csapdájába esik. Nincsenek köztes utak szeretet és gyűlölet
között: vagy az előbbit választjuk, és akkor szabadok leszünk, vagy az utóbbit,
és a rabszolgáivá válunk. Éppen ez a radikális kibékíthetetlenség vezet oda,
hogy a világ ellenséges a keresztényekkel szemben. Ez történik Jézussal, és ez
történik a tanítványaival folyamatosan, még ma is, valahányszor tanúságot
tesznek a szeretet parancsáról. A keresztények szelídségük miatt válnak a
gyűlölet és a sokszor halált is hozó erőszak célpontjává. Ez a valódi oka
annak, hogy nem kevés keresztényt még korunkban is üldöznek. Az Úr pedig ma is
azt mondja: „Ne féljetek!” Aki szereti a testvéreit, annak már most része van
az életben, és a halálnak nincs fölötte hatalma.
