Imádság a keresztények egységéért, különös tekintettel az ősi keleti egyházakra (szír ortodox, kopt, örmény, etióp, szír-malabár és asszír egyház)
1Sám 16,1–13a. Sámuel felkeni Dávidot
1Az Úr így szólt Sámuelhez: „Meddig akarsz még Saul miatt bánkódni, amikor elvetettem, hogy ne uralkodjék tovább Izrael fölött? Töltsd meg szarudat olajjal, és kelj útra. Menj el Izájhoz Betlehembe, mert a fiai közül szemeltem ki királyt.” 2„Hogy mehetnék – felelte Sámuel –, hiszen ha Saul hírét veszi, megöl.” Az Úr azonban ezt mondta: „Vigyél magaddal egy üszőt, és mondd: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az Úrnak. 3Aztán hívd meg Izájt az áldozatra. S majd magam adom tudtodra, mit tegyél. Föl kell ugyanis kenned, akit majd megnevezek.” 4Sámuel megtette, amit az Úr parancsolt neki. Amikor Betlehembe ért, a város vénei szorongva mentek eléje, s megkérdezték: „Jót jelent jöveteled, látóember?” 5„Igen, jót – válaszolta –, áldozatot jöttem bemutatni. Tisztuljatok meg, s gyertek el az áldozatra.” Aztán megtisztította Izájt és fiait, és meghívta őket az áldozatra. 6Amikor megérkeztek, s meglátta Eliabot, azt gondolta: „Nos, itt áll fölkentje az Úr előtt.” 7Az Úr azonban ezt mondta Sámuelnek: „Ne a külsejét és magas termetét nézd, mert hisz elvetettem. Isten ugyanis nem azt nézi, amit az ember. Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet.” 8Akkor Izáj odaszólította Abinadabot, és Sámuel elé állította. De ő azt mondta: „Nem őt választotta ki az Úr.” 9Most Izáj Sammát állította elé, de megint azt mondta: „Nem őt választotta ki az Úr.” 10Izáj így bemutatta Sámuelnek hét fiát, de Sámuel így szólt Izájhoz: „Ezeket nem választotta ki az Úr.” 11Aztán Sámuel megkérdezte Izájt: „Mind itt vannak a fiaid?” „A legkisebb nincs itt – válaszolta –, a nyájat őrzi.” Sámuel erre meghagyta Izájnak: „Küldj el valakit, keresse meg, mert addig nem ülünk hozzá az áldozati lakomához, amíg itt nincs.” 12Izáj elküldött érte. Vörös volt, nyílt tekintetű és szép termetű. Az Úr így szólt: „Rajta, kend föl, mert ő az!” 13Erre fogta az olajosszarut, és fölkente testvérei körében.
Sámuelnek útra kell kelnie más vidékek felé, mert az Úr azt mondja, hogy Izáj „fiai közül szemeltem ki magamnak királyt”. Sámuel rájön, milyen veszélyekkel jár ez a vállalkozás, ezért ellenvetést tesz: „Hiszen meghallja Saul, és megöl!” Ám az Úr azt súgja neki, menjen Betlehembe, hogy elkerülje az akadályt. A városka lakói megrémülnek jövetele láttán. Jól tudják, kicsoda Sámuel, és attól tartanak, megzavarja majd a város nyugalmát. Sámuel megnyugtatja őket, azután bemutatja az áldozatot, és találkozik Izájjal, aki felsorakoztatja előtte fiait. Amikor Izáj elsőszülött fia, Eliáb Sámuel elé áll, a próféta elámul szépsége láttán. De az Úr, aki közvetlenül szól a prófétához, figyelmezteti: „Ne a külsejét nézd, (…) az ember ugyanis azt nézi, ami a szeme előtt van, az Úr azonban a szívet.” Ez az alapelv, mely alapján az Úr Izáj legkisebb fiát, Dávidot választja ki. Őt apja nem sokra tartja, be sem mutatja a prófétának, mégis ráesik Isten választása. Sámuel kéri, hogy hívják oda: addig ne kezdjék el a vacsorát, míg meg nem érkezik a nyolcadik fiú is. Eszünkbe jut az az evangéliumi jelenet, amikor Jézus tanítványai körében magához hív egy gyermeket, és megöleli. Így cselekszik Isten. Az ifjú Dávidra esett választása, ő fog uralkodni Izrael felett. Az Úr és Sámuel elkötelezte magát a fiú mellett, aki a jövőben Izrael uralkodója lesz. A felkenés által Dávid Isten küldöttévé vált. Ez történik minden keresztény emberrel, amikor megkenik a keresztség olajával: nagysága nem termetében, nem is tudásában áll, hanem csakis abban, hogy Isten kiválasztotta és szereti őt. Az Úr a Szentlélek erejével felkeni gyermekeit és nagy dolgokat visz véghez általuk.
(A szentírási idézetek a Káldi-Neovulgáta fordításból valók.)
Imádság az Úr anyjával, Máriával
