Február 14., kedd

Szent Cirill és Metód emléknapja; szláv egyházatyák, és Európa védőszentjei

29 (28). zsoltár – Az Úr békével áldja meg népét

1Adjátok meg az Úrnak, Isten gyermekei,
adjátok meg az Úrnak a tiszteletet és a hatalmat! 
2Adjátok meg az Úrnak a nevét megillető dicsőséget,
és szent udvarában imádjátok az Urat!  
3Az Úr szava a vizek fölött,
az Úr a hatalmas vizek fölött. 
4Az Úr szava tele erővel, az Úr szava tele fönséggel.  
9Az Úr szava tölgyeket csavar ki, és megritkítja az erdőket.
A dicsőség Istene mennydörög,
s templomában minden így kiált: Dicsőség!
10 Az Úr trónolt a vízözön felett, 
az Úr királyként trónol mindörökké.



A zsoltáros a kánaáni pogány nyelvezetet használja, amikor a hurrikánt leírva Isten erejét akarja magasztalni, amely olyan, mint egy vihar. A zsoltár mintha az „Úr szava” skandálása lenne. A zsoltáros szükségét érzi, hogy hangsúlyozza Isten jelenlétét a történelemben. Az Úr vihart kavaró erős szóként van jelen: „Az Úr szava a vizek fölött, az Úr a hatalmas vizek fölött. Az Úr szava tele erővel, az Úr szava tele fönséggel” (3-4). Majd így folytatódik: „Az Úr szava cédrusokat tördel, az Úr szilánkokra töri Libanon cédrusait. Libanont ugráltatja, mint valami borjút, Szirjont pedig, mint fiatal bikát” (5-6. v.). A vihar a pogány felfogásban Isten rettenetes erejét, haragját idézte. Ezen pusztító erő félelmet keltett az emberekben. A bibliai ember is Isten hatalmát látta a viharban, de meg volt róla győződve, hogy ez az Isten, aki meg tudja rázni a természetet, mélyen szereti népét. Ez az Isten iránti bizalom mindent megváltoztat; a vihar ereje bizalomra és derűre ad okot: Isten hatalma, amely mindenek fölött uralkodik, az ő szeretetének szolgálatában áll és népét védelmezi. Ellenállhatatlan ereje arra szolgál, hogy legyőzze a gonoszt. Mindezeket látva az ember szent istenfélelmet és a győzelem bizonyosságát érzi. A zsoltáros a kezdeti ijedtség után derűs hangnemre vált; nem a vihar múlt el, hanem az változott meg, ahogy ő tekint rá: „A dicsőség Istene mennydörög, s templomában minden így kiált: Dicsőség! Az Úr trónolt a vízözön felett, az Úr királyként trónol mindörökké.” (9-10. v.) Minden alkalommal, amikor a hívő az Úrra emeli tekintetét, a vihartól eljut a nyugalomig, az izgatottságtól a békéig. Istenben találjuk meg a nyugalmat és a reménységet. Az izgatottság és a félelem következtében magunkba és tehetetlenségünkbe gubózunk. Egyedül a hit szabadít meg.
Imádság az Úr anyjával, Máriával