Február 16., csütörtök

Onezimusznak, Filemon rabszolgájának emléknapja, aki Pál apostol testvére volt a hitben.
 
Filem 1,4–21. Közbenjárás Onezimuszért

A most olvasott levélrészlet szinte teljes egészében tartalmazza Pál apostolnak azt a saját kezűleg írott üzenetét, amelyet Filemon nevű barátjának küldött a börtönből, valószínűleg Efezusból. Azt kéri tőle, hogy fogadja vissza Onezimuszt, a rabszolgát, aki nagy valószínűséggel lopás miatt menekült el tőle, majd Pálnál talált menedéket, aki befogadta, és még a keresztény hitre is sikerült megtérítenie, ahogy Filemont is. Így bizonyos értelemben mindketten, az úr és a szolga is az apostol „gyermekei” voltak a hitben. A Pál által írott néhány sorból jól érezhető az apostoli szenvedély: annyira közel kerül a szolgához, hogy megnyeri őt az evangélium ügyének, és bár szüksége lenne rá, nem tartja magánál, hanem visszaküldi barátjához, Filemonhoz, hogy fogadja vissza házába, de most már nem mint rabszolgát, hanem mint „szeretett testvért”. Ebben a rövid mondatban benne van a rabszolgaság alapjainak megkérdőjelezése. Az apostol nem a törvény eltörlését kéri, hanem ennél sokkal többet: a rabszolgaságot gyökerestül akarja felszámolni, amikor a „testvériség” feltétlen elsődlegességét hangsúlyozza. Évszázadoknak kell eltelni, mire ez a páli megközelítés a nyugati törvénykezésben is érvényre jut. Másrészt azonban valóban teljesen új felfogásról van szó, amelynek első megvalósulását a Filemon és Onezimusz közötti új kapcsolatban láthatjuk, amelyet Pál sürget. Pál azt kéri Filemontól, hogy úgy fogadja Onezimuszt, ahogyan őt fogadná: „ha együtt érzel velem, fogadd úgy, mint engem.” Onezimusz emlékezete alkalmas arra, hogy még inkább felnyissuk a szemünket a rabszolgaságnak a mai társadalomban is meglévő különféle formáira. Ez már nem a hagyományos, törvények által is szentesített rabszolgaság. A világ nem kevés országában azonban a rabszolgaság új formái ütötték fel fejüket. Férfiak, nők, sőt még gyerekek is teljes alávetettségben élnek, teljes mértékben kiszolgáltatva erőszakos uraik kényének-kedvének. Elég az emberkereskedelemre gondolni, a kényszermunkára, amelynek sok bevándorló van kitéve, vagy a modern rabszolgaság olyan formáira, mint a gazdasági és a szexuális kizsákmányolás. Világszerte számtalan ember szenved ezek miatt. Onezimusz, a Pál által „megmentett” rabszolga emlékezete felráz a zsibbadtságból, és felnyitja szemünk a modern rabszolgaság megannyi formájára. Pál apostol elkötelezettsége sürget minket is, hívő embereket, hogy fogadjuk be az evangélium szabadságának erejét, és legyünk védelmezői minden ember méltóságának, a leggyengébbektől, köztük a mai rabszolgáktól kiindulva.

Imádság az egyházért