Onezimusznak,
Filemon rabszolgájának emléknapja, aki Pál apostol testvére volt a hitben.
Filem
1,4–21. Közbenjárás Onezimuszért
A
most olvasott levélrészlet szinte teljes egészében tartalmazza Pál apostolnak azt a saját kezűleg írott
üzenetét, amelyet Filemon nevű barátjának küldött a
börtönből, valószínűleg Efezusból. Azt kéri tőle, hogy
fogadja vissza Onezimuszt, a rabszolgát, aki nagy valószínűséggel
lopás miatt menekült el tőle, majd Pálnál talált menedéket, aki befogadta, és még a
keresztény hitre is sikerült megtérítenie, ahogy Filemont is. Így bizonyos
értelemben mindketten, az úr és a szolga is az apostol „gyermekei”
voltak a hitben. A Pál által írott néhány sorból jól érezhető
az apostoli szenvedély: annyira közel kerül a szolgához, hogy
megnyeri őt az evangélium ügyének, és bár szüksége lenne rá,
nem tartja magánál, hanem visszaküldi barátjához, Filemonhoz, hogy
fogadja vissza házába, de most már nem mint rabszolgát, hanem
mint „szeretett testvért”. Ebben a rövid mondatban benne van a
rabszolgaság alapjainak megkérdőjelezése. Az apostol nem a
törvény eltörlését kéri, hanem ennél sokkal többet: a
rabszolgaságot gyökerestül akarja felszámolni, amikor a „testvériség”
feltétlen elsődlegességét hangsúlyozza. Évszázadoknak kell eltelni, mire
ez a páli megközelítés a nyugati törvénykezésben is érvényre jut. Másrészt azonban valóban teljesen új felfogásról
van szó, amelynek első megvalósulását a Filemon és Onezimusz közötti
új kapcsolatban láthatjuk, amelyet Pál sürget. Pál azt kéri Filemontól,
hogy úgy fogadja Onezimuszt, ahogyan őt fogadná: „ha együtt érzel velem, fogadd úgy, mint engem.” Onezimusz emlékezete alkalmas
arra, hogy még inkább felnyissuk a szemünket a rabszolgaságnak a mai társadalomban is meglévő
különféle formáira. Ez már nem a hagyományos, törvények
által is szentesített rabszolgaság. A világ nem kevés országában
azonban a rabszolgaság új formái ütötték fel fejüket. Férfiak,
nők, sőt még gyerekek is teljes alávetettségben élnek, teljes mértékben kiszolgáltatva erőszakos uraik kényének-kedvének. Elég az emberkereskedelemre
gondolni, a kényszermunkára, amelynek sok bevándorló van kitéve, vagy a
modern rabszolgaság olyan formáira, mint a gazdasági és a szexuális
kizsákmányolás. Világszerte számtalan ember
szenved ezek miatt. Onezimusz, a Pál által „megmentett”
rabszolga emlékezete felráz a zsibbadtságból, és felnyitja
szemünk a modern rabszolgaság megannyi formájára. Pál apostol
elkötelezettsége sürget minket is, hívő embereket, hogy fogadjuk
be az evangélium szabadságának erejét, és legyünk védelmezői
minden ember méltóságának, a leggyengébbektől, köztük a mai
rabszolgáktól kiindulva.
Imádság
az egyházért
