Február 20., hétfő



A Trasteverei Szűz Mária-bazilikában imádság a békéért.

93 (92). zsoltár – Király az Úr, fönségbe öltözött
1 Király az Úr; fönségbe öltözött.
Fönségbe öltözött az Úr, hatalommal övezte fel magát.
2 Szilárd alapot vetettél, nehogy meginogjon, a földkerekségnek.
Trónod szilárdan áll kezdet óta,
te, Uram, öröktől fogva vagy.
5 Tanításaid valóban igazak,
házadat szentség illeti,
Uram, minden időkre.

A 93. zsoltárral himnuszok sorozata kezdődik, amely a 99. zsoltárral zárul, s amely Isten királyságát ünnepli. A zsoltáros így énekel: „Király az Úr, fönségbe öltözött. Fönségbe öltözött az Úr, hatalommal övezte fel magát. Szilárd alapot vetettél, nehogy meginogjon, a földkerekségnek. Trónod szilárdan áll kezdet óta, te, Uram, öröktől fogva vagy.” (1–2) Amíg él az Úr, a világ szilárdan áll és nem inog meg. Isten nélkül a világ visszahullana a káoszba. Ez a meggyőződés megengedi, hogy a világot és a történelmet a hit látásával nézzük, vagyis legalább egy villanásnyira a Teremtő tekintetével szemléljük. Azzal a tekintettel, amely le tud hatolni az emberi események mélyére. A bibliai kozmológia szerint a világ olyan, mint egy tömb, amely kiemelkedik a semmit és a teremtésnek ellenálló erőket jelképező ősóceánból. Ezek a kaotikus vizek hiába háborognak, hiába hangzik el háromszor is lázadozó zúgolódásuk Jahve felsőbb uralma ellen (3–4). A hívő ember – világnézetétől függetlenül – tudja, hogy az egész teremtett világ Isten kezében van. Ő, aki megteremtette, ő tartja fenn továbbra is. Az Úr, aki Izrael népét kiválasztotta, mellette áll és megvédi az ellenség támadásaitól. A zsoltáros hite kristálytiszta: „az Úr kormányoz”, ő erősebb a gonosznál. Szilárdan tartja kezében a világot. A folyók kiáradhatnak, de Isten erősebb; az óceán vizei elszabadulhatnak, de Isten uralkodik felettük. Úgy tűnik, a zsoltárost inkább foglalkoztatja a teremtés, mint az emberi történelem. Tudjuk azonban, hogy a bibliai felfogás szerint a teremtés, a világ és az emberi történelem szorosan összetartoznak. A teremtett világ nem egyszerű színpad, ahol az emberiség történelme játszódik, hanem része a történelemnek, és osztozik az ember sorsában. Azt mondhatjuk, hogy Istennek a teremtett világ iránti gondviselése az ember iránti gondviselésének másik oldala. Ez az elgondolás tükröződik egyébiránt abban a látomásban is, amely a Jelenések Könyvében olvasható, a világ végéről: „Új eget és új földet láttam” (21,1). Ebben az összefüggésben értelmezendő a hívők felelőssége a teremtett világért. Isten a teremtés csúcsára állította az embert, hogy őrizze és kormányozza azt anélkül, hogy kiforgatná a teremtmények szívébe ültetett törvényeket. Az ember nem felejtheti el, hogy Isten a teremtés „királya”, ő pedig csak vagyonkezelője.

Imádság a békéért