Damiani Szent Péter (1007–1072)
emléknapja. Szerzetesi hivatásához hűen szerette az egyház
egészét, és életét az egyház reformjáért adta. Emlékezzünk
a világon mindenfelé élő szerzetesekre.
37 (36).
zsoltár – Bízd az Úrra életed
3 Remélj
az Úrban és tedd a jót,
akkor megmaradsz a földeden és biztonságban élsz.
akkor megmaradsz a földeden és biztonságban élsz.
4 Az
Úrban leld örömed,
s ő betölti szíved vágyait.
s ő betölti szíved vágyait.
18 Az
igazak életére gondja van az Úrnak,
örökségük
megmarad örökre.
19 A
csapás napjaiban nem vallanak szégyent,
éhínségben
táplálékhoz jutnak.
27 Hagyd
el a rosszat és tedd a jót,
akkor megmaradsz
mindörökre.
28 Mert az
Úr az igazságosságot szereti
és nem hagyja el
soha szentjeit.
Az álnokok
örökre megsemmisülnek,
a gonoszok
nemzetsége elpusztul.
39 Az
igazaknak az Úr ad szabadulást,
ő a védelmük a
szükség idején.
40
Segítőjük az Úr és szabadítójuk,
és fenntartja
életüket,
mivel nála
keresnek menedéket.
Az „igazak” és a „szegények” közösségében jött létre
ez a zsoltár, akik az Úr eljövetelére várva élnek. A zsoltáros ezzel az
imádsággal csillapítani akarja azoknak a hívőknek a türelmetlenségét, akik
csalódottak a gonoszok boldogulása láttán, miközben az igazakat
megpróbáltatások érik. Mindannyian ismerjük azt az ellenvetést, amely gyakran visszatér az Írásokban is: miért szenvednek az igazak, és miért boldogulnak az
erőszakosak? És eszünkbe jut, hogy napjainkban a világ sok pontján az a vallás
terjed, amely az anyagi boldogulást teszi meg az élet céljául. És sokan
esnek, főleg szegények, ebbe a vallásos színezetű ördögi csapdába. A zsoltáros,
aki szilárdan hisz egy olyan Istenben, aki igazságos és kinek-kinek megfizet,
Isten elsőbbségére figyelmeztet. Lelki emberként hangsúlyozza, hogy az Isten
színe előtt megélt élet többet ér minden szorongatásnál, amely az igazat
éri, és mindenképpen sokkal előbbre való a gonoszok gazdagságra építő, futó,
csalóka léténél. A hívő embernek nem szabad irigyelnie a gonosztevőt, még
kevésbé annak életstílusát, sikereit és felhalmozott gazdagságát. Ha az
igaz irigyen tekint a bűnösre, maga is hasonlóan gondolkodik, mint a bűnösök,
vagyis úgy véli, az élet értelme a felhalmozott javakban és gazdagságban van,
és nem Istennek, Isten népének és a szegényeknek a szeretetében. A hívő ember
szíve Isten és a szegények felé fordul, nem a javak és a siker felé. Jézus
világosan megmondja: „Ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is” (Mt 6,21). Az
igaz embernek radikálisan meg kell változtatnia a világhoz és a dolgokhoz való
viszonyulását; az „Úrban leld örömed (4), tudva azt, hogy „jobb a kevés, amit
az igaz bír, mint a bűnös nagy gazdagsága” (16). A bűnösre való irigykedés azt
jelenti, hogy hozzá hasonló a szívünk. Az igaznak, mivel csakis az Úrban bízik,
bosszankodnia sem szabad a bűnösök miatt: „Nyugodj meg az Úrban és remélj benne!
Ne haragudj arra, kinek siker kíséri útját, az emberre, aki gonoszságot művel.
Hagyd el a haragot és ne méltatlankodj, föl ne gerjedj, nehogy te vétkezzél!
Nézd, a gonoszok eltűnnek, de akik az Úrban bíznak, birtokolják a földet”
(7–9). A szerencse és a gazdagság csalóka, és könnyen összeomlik, amit arra
építenek. A zsoltáros emlékeztet, hogy az Úr ellenségei eltűnnek, mint a mezők
ékessége, eltűnnek, mint a füst. A gonosz eltűnik, a helyét sem találod, ha
keresed. Az Úr biztosan igazságot fog tenni, de másképpen, mint ahogy
gondolnánk. Mert aki az Urat akarja követni, annak hagynia kell, hogy Isten
gondolatai és határtalan szeretete megtisztítsák a szívét. Az igaz ezért nem
gerjed haragra és nem enged az irigységnek: „Ne haragudj azokra, akik rosszat
tesznek, ne irigyeld a gonosztevőket” (1).
Imádság
Máriával, Urunk édesanyjával