Február 24., péntek

118 (119) zsoltár - Vezess az úton, amelyet te szabtál, Uram

A Szent Kereszt imádsága

¹² Légy áldott Uram,
s taníts meg törvényeidre!

¹⁶ Útmutatásaid örömömre vannak,
szavaidról soha el nem feledkezem.


¹⁸ Nyisd meg a szememet, hogy meglássam
törvényeid csodálatosságát.

²⁷ Értesd meg velem döntéseid útját,
s én odaadón fürkészem csodáidat.

³⁴ Adj értelmet, hogy megtartsam törvényedet,
s kövessem egész szívemből!

³⁵ Vezess az úton, amelyet te szabtál,
mert tetszik nekem.

A 119. zsoltár, amelyet a babilóniai fogság után szereztek, a leghosszabb mű a Zsoltárok könyvében. A 36. zsoltárhoz hasonlóan alfabetikus zsoltár, amely az Úr törvényeit (héberül Tórát) ünnepli, nem mint tanulmányozandó szabálygyűjteményt, hanem mint tanítást, amely Isten igéjeként az ember életévé kell, hogy váljon, világossággá lépéseihez. A zsoltár 22 versszakból áll, amelyek mindegyike 8-8 igeverset tartalmaz. Az egyes versszakok nyolc sora a héber ábécének mindig ugyanazzal a betűjével kezdődik. Mintha a zsoltáros ezzel azt akarná kifejezni, hogy minden szavunk, tevékenységünk, érzésünk és választásunk Isten Igéjében kell, hogy gyökerezzen. Isten igéje az ábécé, amely a hívő embert élete minden pillanatában és helyzetében vezérli. A zsoltár a hívő boldogságával kezdődik: „Boldog, akinek az útja szeplőtelen, aki az Úr törvénye szerint él.” (1) Az ember boldogsága Isten igéjének követésében áll. Ezért aztán a zsoltárban újra és újra visszatér a buzdítás, hogy fogadjuk be Isten szavát, teljes tudatában értékének. A liturgia ma a zsoltárnak ezt a sorát adja ajkunkra: „Útmutatásaid örömömre vannak, szavaidról soha el nem feledkezem.” (16) Isten igéje tanítás, életszabály, végzés, parancs, kívánság, öröm, élet, bölcsesség és igazságosság. De mindenekfölött ajándék, amelyet az Úr ad, ingyen, híveinek: be kell fogadnunk szívünkbe és át kell elmélkednünk, hogy mindennapi életünkben gyümölcsöt hozhasson. Isten igéje így válik világossággá és új élet kovászává. Isten szava nem üres és nem erőtlen, hanem hatékony, és változást hoz a szívekbe. Ezért tegyük magunkévá a zsoltáros imádságát: „Nyisd meg a szememet, hogy meglássam törvényeid csodálatosságát. Értesd meg velem döntéseid útját, s én odaadón fürkészem csodáidat.” (18, 27) A szó hallgatásától elválaszthatatlan annak átelmélkedése. Aranyszájú Szent János így kommentálja ezt: „Isten nem azt kívánja tőlünk, hogy a Szentírásban foglalt szavak és mondatok meghallgatására szorítkozzunk, hanem hogy bölcsen elmélkedjünk is róluk. Ezért ismétli újra és újra Dávid maga is az elmélkedés kifejezést zsoltáraiban, és hozzáteszi: nyisd meg a szememet, hogy meglássam törvényeid csodálatosságát.” Isten szavát nem csak szó szerint kell meghallgatnunk, hanem lelki értelemben is, vagyis imádságos lelkülettel, hagyva, hogy a Szentlélek vezessen minket és megragadjuk azt a benne rejlő erőt, amely változást tud előidézni. Isten szavát soha nem hallgathatjuk anélkül, hogy ne nyugtalanítsa szívünket, hogy ne idézzen elő változást, hogy ne hozza magával az új élet gyümölcseit. Kitartóan kérjük ezért a zsoltárossal együtt az Urat: „Vezess az úton, amelyet te szabtál, mert tetszik nekem.” (35)

A Szent Kereszt imádsága