Június 13., kedd

119 (118). zsoltár – Ragyogtasd ránk arcodat, Uram

129 Rendelkezéseid csodálatosak,
azért lelkem megtartja őket.
130 Szavaid fénye világít,
és tanítja a tudatlanokat.
131 Sóvárogva nyitom ki számat,
parancsaid után kívánkozom.
132 Fordulj felém és könyörülj rajtam,
ahogy azokkal bánsz, akik tisztelik neved.
133 Irányítsd léptemet ígéreted szerint,
hogy a bűnnek ne legyen hatalma felettem.
134 Szabadíts meg az emberek elnyomásától,
s követni fogom útmutatásodat.
135 Derítsd fel arcodat szolgád felett,
és taníts meg minden végzésedre.

Ma a 119. zsoltárnak, a Zsoltárok könyve leghosszabb zsoltárának néhány versét olvassuk. A múlt század nagy spirituális gondolkodója, Bonhoeffer írta, hogy ebben a hosszú zsoltárban egyetlen dologról van szó: az Isten szava iránti szeretetről. És hozzátette, hogy ahogy ez a szeretet sem ér soha véget, az erről éneklő szavak sem fogynak el soha. Ezek a szavak – folytatja – egész életünkön át kísérhetnek minket, és egyszerűségükben a gyermek, a felnőtt és az idős ember imádságává válnak. Semmi nem hasonlítható ahhoz a bölcsességhez, melyet Isten Szavának átelmélkedéséből és gyakorlásából kaphatunk. Ez a Szó a hívők közösségére van bízva, olyan, mint az a kicsike mag, amelyről az Evangélium beszél, amelynek növekednie kell, és a bölcsesség fája lesz, amely hűségessé tesz az Úrhoz és az ő szeretetének hirdetőjévé tesz minket. A zsoltáros a ma olvasott versek előtt mondja: „Azért parancsaidat többre tartom az aranynál, kedvesebbek nekem, mint a színarany. Mindenben igazodom utasításodhoz, és irtózom minden hamis úttól” (127–128). És áldja Isten tanítását: „Rendelkezéseid csodálatosak, azért lelkem megtartja őket” (129). Isten Igéjében olyan bölcsesség és intelligencia rejlik, mely semmi más tudáshoz nem hasonlítható. Isten Szava „bölcsebbé tesz ellenségemnél” – énekli a zsoltáros – „Okosabb lettem, mint összes tanítóm... Több értelmet kaptam, mint az aggastyánok”. És valóban, az Ige alázatos meghallgatásának gyakorlása növeli a hívők szívében az Úr bölcsességét és világossággá lesznek mások számára is. Így szól a zsoltáros: „Szavaid fénye világít, és tanítja a tudatlanokat” (130). A zsoltáros szerint az Ige az a hely, ahol Isten felfedi magát, vagyis megmutatja gondolatát, hogy megérthessük és mindenkinek továbbadhassuk. Ámosz próféta írja, hogy Isten „tudtára adja szándékát az embernek” (4,13). A Biblia Istene nem néma. Beszél és szólásra indít, ahogy Márk evangélista mondatja az emberekkel Jézusról: „a süketeknek visszaadta hallásukat, és szóra bírta a némákat” (7,37). Közvetlen kapcsolat van Isten Igéje és a hívők szavai között: ahogy Isten nem néma, a hívő emberek sem hallgathatnak. A zsoltáros így imádkozik: „Sóvárogva nyitom ki számat, parancsaid után kívánkozom” (131). Isten szavának kézzel foghatóvá, tanúságtétellé kell válnia a hívők életében. Baj, ha nem élünk vele. Ezért énekel így a zsoltáros: „Irányítsd léptemet ígéreted szerint, hogy a bűnnek ne legyen hatalma felettem. Szabadíts meg az emberek elnyomásától, s követni fogom útmutatásodat.” (133–134) Isten Szava az Úr szívét és arcát mutatja meg. Így imádkozik a hívő ember: „Derítsd fel arcodat szolgád felett, és taníts meg minden végzésedre” (135). Isten arca és Szava között szoros kapcsolat van.  Ezért aki befogadja Isten Igéjét, Isten arcát ragyogtatja fel életével. Az Ige szerint élő ember szívében fény van. Szép Szent Jeromos, a Biblia nagy ismerőjének imádsága, melyben az Isten Igéjén elmélkedő hívőben az Úrral való szemtől szemben történő találkozást látja: „Erősíts meg dicsőséges arcoddal, hogy amit szavadban most, mint tükörben látok, bizonyosságban és teljességében szemlélhessem”.
Imádság Máriával, Urunk édesanyjával