Június 27., kedd

15(14). zsoltár – Uram, ki időzhet sátradban?

 

2Aki bűn nélkül él, a jót teszi, szívében az igazságot forgatja,
3és a nyelve nem szór rágalmakat.
Aki barátjának nem okoz szenvedést,
embertársát nem gyalázza,
4a gonoszt nem veszi sokba,
azt tiszteli, ki az Urat féli.
Aki nem szegi esküjét, még ha veszt is rajta,
5pénzét nem adja uzsorakamatra,
s nem hagyja magát ártatlanok kárára megvesztegetni.
Aki így cselekszik, soha meg nem rendül.

A 15. zsoltár egy imádság, mely ahhoz a zarándokúthoz kapcsolódik, amelyet minden zsidó megtett Jeruzsálembe, a „szent hegyre épült városba”. A szent városba érve a zarándok rögtön a templomba, az Úr „sátrába” ment, az Istennel való találkozás helyére. A bejáratnál megállította egy pap, aki a zsoltár szavaival fordult hozzá: ki léphet be Isten házába? A zsoltáros válaszként bemutat 10 erényt, mely a hívő embert jellemzi. Az léphet be az Úr sátrába, aki becsületesen viselkedik és cselekedetei igazak; aki őszinte és megfontolt a beszédben; aki nem okoz szenvedést testvérének, és embertársát nem gyalázza; aki nem a gonoszokkal tart, hanem a becsületeseket tiszteli; aki megtartja adott szavát, akkor is, ha veszít rajta; aki érdek nélkül kölcsönzi pénzét; aki nem fogad el pénzt igazságtalanul valaki kárára. „Aki így cselekszik – fejeződik be a zsoltár –, soha meg nem rendül”. A zsoltáros így vázolja fel az Urat kereső ember vonásait. Rögtön világossá válik, hogy Isten keresése az emberekkel való korrekt kapcsolaton keresztül történik. Nincs semmi rendkívüli, vagy különösen „vallásos” (imádságok, penitenciák, vagy áldozatok) a zsoltáros szavaiban. Isten keresése az emberi történelem hétköznapiságában történik, amikor őszinte szívvel szeretjük testvéreinket, és nagylelkűek vagyunk a szegényekkel. Ezt az üzenetet ragadja meg, és viszi a szeretet teljességére az Újszövetség: életünket adni barátainkért, ahogy Jézus többször ismételte, és életével megmutatta.


Imádság az Úr anyjával, Máriával