Június 6., kedd

112. zsoltár – Szilárd, mert az Úrban remél

1Boldog ember, aki féli az Urat, akinek öröme telik törvényében. 
2Törzse hatalmas lesz a földön, áldás van az igazak nemzedékén.
7Rossz hírtől nem kell félnie, bátorsága szilárd, mert az Úrban remél. 
8Szíve nyugodt, nem ismer félelmet; ellenségei szégyenben maradnak. 9Osztogat a szegénynek és adakozik, igazsága megmarad örökre, 
ereje dicsőségesen fölemelkedik.

Ma a 112. zsoltár második részét olvassuk. Az Istent hallgató igaz ember hitének magasztalása után a zsoltáros az Isten iránti szeretet és a testvérek, különösen a szegények iránti szeretet közötti kapcsolatot akarja hangsúlyozni. Az igaz ember, vagyis az, aki féli az Urat és hallgatja Szavát, ahogy a zsoltár elején is olvassuk, jól elsajátította a bibliai tanítást: az Isten iránti szeretet elsődlegessége a testvérek iránti szeretetről ismerhető fel. A zsoltáros szerint a két szeretet nem különül el: az egyik magába foglalja a másikat. Sokatmondó, hogy Pál apostol éppen erre a zsoltárra hivatkozik, amikor a korintusiakat buzdítja, hogy legyenek nagyvonalúak a jeruzsálemi szegényekkel: „Mindenki úgy adjon, ahogyan eltökélte szívében, ne kedvetlenséggel vagy kényszerűségből, mert Isten a jókedvű adakozót szereti. Isten pedig elég hatalmas, hogy minden kegyelmét bőven árassza rátok, hogy mindig, mindennel teljesen el legyetek látva, és bőven teljék minden jótéteményre, amint írva van: »Bőven adott a szegényeknek; igazságossága fennmarad örökkön-örökké«” (2Kor 9, 7–9). Az igaz ember életén ott van az Úr áldása, és boldog lesz, ha hallgat az Írásra. A hívő embernek ezért „rossz hírtől nem kell félnie, bátorsága szilárd, mert az Úrban remél” (7). A zsoltár hozzáfűzi: „Dicsőség és gazdagság lesz házában” (3), „Nem tántorodik meg soha” (6), „az igaz örökké emlékezetben marad, rossz hírtől nem kell félnie. Szíve nyugodt, nem ismer félelmet; ereje dicsőségesen fölemelkedik; a bűnösök kívánsága meghiúsul” (6–8). A bűnössel éppen az ellenkezője történik. A zsoltárt záró 10. versben ez áll: „A gonosz rettegve látja ezt, fogát csikorgatja és eltűnik, a bűnösök öröme szertefoszlik” (10). Az ember bölcsessége és a boldogsága abban van, hogy hallgatja az Úr Szavát és tettekre váltja úgy, hogy szolgálja és szereti a testvéreit, kezdve a legszegényebbekkel. Ez a bölcsesség átjárja az egész Szentírást, mert az Isten iránti szeretet összekapcsolódik a testvérek és a szegények iránti szeretettel.
Imádság az Úr anyjával, Máriával