Június 15., csütörtök



85 (84). zsoltár – Adj nekünk szemet, Urunk, hogy lássuk dicsőséged
Imádság az Egyházért
9 Hadd hallom, mit hirdet az Úr, a mi Istenünk!
Valóban, ő a békét hirdeti.
Békét népének és minden szentjének,
mindenkinek, aki szívből megtér hozzá.
10 Igen, közel az üdvösség azokhoz, akik őt félik,
s dicsőség lakik majd földjükön.
11 Az igazság és a hűség találkoznak,
az igazságosság és a béke csókot vált.
12 A földből kisarjad a hűség,
az égből igazságosság tekint le.
13 Igen, az Úr kiárasztja áldását
és földünk meghozza termését.
14 Igazságosság jár előtte,
és béke a lába nyomában.

Ma a 85. zsoltár második részével imádkozunk. Ezt a zsoltárt a babiloni fogságból való visszatérés pillanatának öröme hatja át: „Visszahoztad a Jákob nemzetségéből való foglyokat” (2), de vonotkozhatnak ezek a szavak minden olyan helyzetre is, amikor az emberek valamely súlyos csapás – háború, járvány, éhínség – után visszatérnek, új életet kezdenek. Izrael népe ezekben a helyzetekben böjtölt, zsákruhát öltött, fejét hamuval hintette meg annak biztos tudatában, hogy Isten eltörli vétkeiket és mindannyiuknak visszaadja az életet, a béke ajándékával. A hívő ember tudja, hogy Isten nem hagyja magára. A Szentírás minden lapja az Úr népe iránti hűségét és jóságát hirdeti, amely megmaradt akkor is, ha az eltávolodott a szövetségtől és más isteneket szolgált. Izrael hite Istennek ezen a rendíthetetlen hűségén alapszik. Az Úr meg tudja bocsátani népe bűnét, sőt el is tudja felejteni azt: „Néped bűnét megbocsátottad, minden vétkét betakartad” (3). A hívő ember tudja, hogy Isten hűséges szeretetével vezeti a történelmet az üdvösség felé, ezért szólíthatja így: „Szabadítónk!” (5). Valójában a bűn nem más, mint amikor Istenen kívül keressük az üdvösséget, a szabadulást, a megtérés pedig abban áll, hogy újra Istenbe vetjük bizalmunkat. Nagy aktualitást nyernek e zsoltár szavai, amikor a világban a bezárkózás, a közöny, az igazságtalanság és a konfliktusok térnyerését látjuk. Hívőként fogadjuk meg a zsoltáros buzdítását: „Hadd hallom, mit hirdet az Úr, a mi Istenünk! Valóban, ő a békét hirdeti. Békét népének és minden szentjének, mindenkinek, aki szívből megtér hozzá.” (9) Ma minden eddiginél erősebben halljuk a konfliktusok zaját, és érezzük, mennyire szükség van arra, hogy mielőbb eljöjjön a béke. A zsoltáros velünk is megosztja látomását: „Az igazság és a hűség találkoznak, az igazságosság és a béke csókot vált. A földből kisarjad a hűség, az égből igazságosság tekint le.” (11–12) Ma mintha ennek éppen az ellenkezője történne. Oly ritka az igazság, és mennyi a hazugság! És még ritkább a szeretet, a hűség. Azt pedig még elképzelni is nehéz, hogy az igazságosság és a béke csókot váltson, találkozzon. Egyre nőni látszik a különbség a gazdagok és a szegények között, akik egyre szegényebbek. És legfőképpen nem Isten dicsősége lakja földünket, sokkal inkább úgy tűnik, mintha a materializmus minden népet magával ragadó diktatúrája lakná. Ezért kell, hogy a hívő emberek kitartóan imádkozzanak a békéért és nagylelkű kreativitással járják a világ útjait, megpróbálva lefegyverezni az erőszakot, mindenütt alkalmakat teremtve a párbeszédre és a béke hídjait építve. A zsoltáros így énekel: „Igazság jár előtte, az készít utat lépteinek” (14). A hívők kövessék az Úr lépteit! Úgy is mondhatnánk: az Úr ránk is ránk bízta a béke útját, minden gyengeségünk ellenére, és minden támogatását megadva. Hallgassunk hívására annak tudatában, hogy ez a boldogságunk záloga, ahogy Jézus maga mondta: „Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni” (Mt 5,9).
Imádság az Egyházért