Június 24., szombat

A nyugati és a keleti egyház Keresztelő Szent János születését ünnepli, aki „a legnagyobb azok közül, akiket asszony szült”, és aki előkészítette az Úr útját.

Lk 1, 57-66, 80 Keresztelő Szent János születése.

Előesti imádság

⁵⁷Elérkezett Erzsébet szülésének ideje, és fiút szült. ⁵⁸Amikor a szomszédok és rokonok meghallották, hogy milyen nagyra méltatta az Úr irgalmában, vele örültek. ⁵⁹A nyolcadik napon elmentek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Az apja nevéről Zakariásnak akarták elnevezni. ⁶⁰De az anyja tiltakozott: „Nem, hanem Jánosnak kell hívni.” ⁶¹Így válaszoltak neki: „Nincs rokonságodban senki, akit így hívnának.” ⁶²Aztán intettek az apának, minek akarja, hogy elnevezzék. ⁶³Az írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János az ő neve.” Mindnyájan csodálkoztak. ⁶⁴Neki pedig nyomban megnyílt az ajka és megoldódott a nyelve, megszólalt és magasztalta az Istent. ⁶⁵A szomszédokat mind elfogta a félelem, és Júdea egész hegyvidékén elterjedt ezeknek a dolgoknak a híre. ⁶⁶Akik csak hallották, szívükbe vésték s mondták: „Vajon mi lesz ebből a gyerekből?” Mert az Úr keze volt vele. 

⁸⁰A gyermek nőtt, erősödött lélekben, és mindaddig a pusztában élt, míg Izrael előtt föl nem lépett.

Az egyház a mai napon Keresztelő János születését ünnepli. Nagyon régi ünnep ez. Mária mellett Keresztelő János az egyetlen szent, akinek a születésnapjáról is megemlékezünk. Azért van ez így, mert az ő életük nem volna érthető a Jézusra való hivatkozás nélkül: ők Jézusért születtek. Mária, hogy édesanyja legyen, János pedig, hogy utat készítsen neki. A bizánci ikonosztázon a központi kapu mellett ábrázolják őket, amely Krisztus jelképe. Egyikük egyik felől, másikuk másik felől, kezük mozdulatával hívják a hívőket, hogy tekintetüket a Megváltóra irányítsák. János azért jött a világra, hogy megmutassa az embereknek a Jézushoz vezető utat. Az iszlám is tiszteli: ereklyéit a damaszkuszi Omajjád-mecsetben őrzik. Lukács evangélista Jézus születésével párhuzamosan meséli el János születését. Rajta is megpihent az Úr tekintete. Az angyal megjelenik Zakariásnak, miközben ő éppen templomi szolgálatát végzi, és hírül adja neki, hogy fia fog születni. A hír egészen valószínűtlennek tűnik Zakariásnak, hiszen felesége, Erzsébet – előrehaladott kora miatt – már meddő volt. Az angyal azonban kitart állítása mellett, és még azt is közli Zakariással, hogy mi legyen a gyermek neve: „te Jánosnak fogod nevezni” (ami azt jelenti: „Isten kegyelmes”). Így is lett. A gyermek születésekor a megnémult Zakariás újra megszólal, és a János nevet adja neki. A gyermek születésével – amelyet oly csodálatosan hirdet a Zakariás által énekelt és az egyház által nap mint nap elismételt himnusz, a Benedictus – új élet kezdődik a két idős szülő számára, holott már minden remény elveszítettek Erzsébet meddősége miatt. E gyermek azonban mindenekelőtt az angyal szavának gyümölcse. Neve pedig egészen új: azért jön világra, hogy megmutassa Jézust kora embereinek. Példája, tanúságtétele segít nekünk és a mindenkori keresztényeknek is, hogy megértsük: a Keresztelőhöz hasonlóan mindannyian Isten szeretetének gyümölcsei vagyunk, senki nem véletlenül született. Arra születtünk, hogy Jézus tanítványai legyünk, és felkészítsük az emberek szívét az ő befogadására, hogy elfogadják: ő a világ Megváltója.

Előesti imádság