A római
egyház első szent vértanúinak emléknapja, akik a Néró-féle üldözés idején
haltak mártírhalált.
Mt 24,4–13. A gyötrelmek kezdete az idők
végén
4Jézus így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen benneteket. 5Sokan jönnek majd a nevemben, s azt mondják magukról, én vagyok a Krisztus, és sokakat megtévesztenek. 6Háborúkról fogtok majd hallani, s háborús hírek fognak keringeni. Vigyázzatok, ne kerítsen hatalmába benneteket a félelem, ezeknek be kell következniük, de ez még nem a vég. 7Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Éhínség, ragály üti fel a fejét, és a föld megrendül itt is, ott is. 8De ez még csak a kezdete a gyötrelmeknek. 9Szorongattatásban lesz részetek, megölnek benneteket, s a nevemért minden nemzet gyűlölni fog titeket. 10Sokan eltántorodnak hitüktől, elárulják és gyűlölik majd egymást. 11Számos hamis próféta fellép, és sokakat tévedésbe ejtenek. 12A gonoszság megsokasodása miatt sokakban kihűl a szeretet, 13de aki mindvégig kitart, az üdvözül.
A római
egyház közvetlenül Péter és Pál ünnepe után első vértanúira emlékezik, vagyis
azokra a keresztényekre, akiket 64-ben, azt követően vetettek vadállatok elé
vagy égettek meg elevenen, hogy Néró felgyújtotta Rómát. Ez az emléknap arra
emlékeztet, hogy az egyház már a kezdetektől fogva mindenekelőtt a szent
vértanúk tanúságtételének köszönhetően gyarapodott. II. János Pál az ősegyház
vértanúira emlékezve a XX. század „új vértanúiról” is meg akart emlékezni: arról
a hihetetlenül sok férfiról, nőről, akik a különböző keresztény hagyományok
követői közül életüket áldozták a hitükért. A régi és a mai idők vértanúi mind
arra emlékeztetnek minket, hogy az evangélium követésének drága ára van, mindig
azt kívánja, hogy lemondjunk önmagunkról és életünket az Úrnak és másokért
ajánljuk. A ma olvasott evangéliumi rész Jézus eszkatologikus, a végső
dolgokról szóló beszédének a része. Figyelmezteti a tanítványokat, hogy
legyenek éberek és tartsanak ki a hitben. Ma, ennek az évszázadnak a kezdetén
minden eddiginél aktuálisabb az az intése, hogy óvakodjunk a hamis
messiásoktól. Nagyon könnyen előfordul ugyanis, hogy egyének vagy csoportok
messiássá kiáltják ki magukat, ami azután odáig fajul, hogy kizárólag önmagukat
vagy saját érdekeiket állítják minden fölé, s közben akár el is tiporják
mindazt, aki különbözik tőlük. Jézus szomorúan állapítja meg, hogy „sokakban
kihűl a szeretet”. S valóban, ma kihűlt a szeretet az elesettek iránt, kihűlt a
szeretet Afrika iránt, kihűlt az elkötelezett segítségnyújtás a szegényebb
országok iránt. Ezzel párhuzamosan teret nyertek a népek közötti konfliktusok
és a nemzetek közötti ellentétek. És nem ritka, hogy eltávolítják és kizárják,
sőt akár gyűlölik és megölik azokat, akik az evangéliumról tanúságot téve a
szeretetet és az egyetértést hirdetik. Jézus azonban arra buzdítja a
tanítványokat, hogy ne lankadjanak a tanúságtételben, éppen ellenkezőleg: még
odaadóbban munkálkodjanak azon, hogy az evangélium eljusson a föld végső
határáig. A keresztények így tudják a legjobban és a leghatékonyabban szeretni
a világot.
A Szent Kereszt imádsága
