Június 5., hétfő

Szent Bonifác vértanú püspök emlékezete. A mai Németország területén hirdette az evangéliumot, az Eucharisztia bemutatása közben ölték meg (+754).
A Trasteverei Szűz Mária-bazilikában imádság a betegekért.
112. zsoltár – Boldog ember, aki féli az Urat
 
1Boldog ember, aki féli az Urat,
akinek öröme telik törvényében.
2Törzse hatalmas lesz a földön,
áldás van az igazak nemzedékén.
3Házát bőség és gazdagság tölti el,
igazsága megmarad örökre.
4A jóknak világít, mint fény a sötétben,
kegyes, igazságos és irgalmas.
5Jó annak, aki gyakorolja az irgalmat,
aki szívesen ad kölcsön, és tetteit az igazsághoz szabja.
6Nem tántorodik meg soha,
az igaz örökre emlékezetben marad.

Ma a 112. zsoltár első hat sorát olvassuk, mely az Istenhez és az ő törvényeihez ragaszkodó hívő ember termékenységéről szól. Ez a zsoltár imádság, de egyben tanítás is arról, hogyan éljünk. Kezdősorai hosszan hirdetik a hívő ember boldogságát: „Boldog ember, aki féli az Urat, akinek öröme telik törvényében” (1). „Félni az Urat” a bölcs élet alapja. Az előző zsoltár is szól erről (111,10), és mindjárt az első zsoltár boldognak nevezi az igazat, „aki nem indul a gonoszok tanácsa nyomán… Aki örömét leli Isten törvényében…” (Zsolt 1,1–2). Isten igéjének rendszeres olvasása tudás és öröm forrása a hívő ember számára, aki nem zárkózik be saját egyéni hagyományaiba és nem csatlakozik a világ mentalitásához sem. Az Úr Igéjével él, hagyja, hogy az tanítsa őt. Mondhatjuk úgy is, hogy attól hívő, hogy hagyja, hogy az Úr tanítsa, akit alázatosan hallgat. Szent Pál ezt írja a rómaiaknak: „A hit tehát hallásból fakad, a hallás pedig Krisztus tanításából” (Róm 10,17). Az Úr Igéjéhez való kötődés tevékeny hitet teremt, olyan hitet, amely megváltoztatja a hívő szívét és a környezetét is. A hitnek tehát van társadalmi aspektusa is: a változás ereje, amelyet a Isten Igéje a hívő embereken keresztül visz véghez. Egy régi zsidó bölcs mondta: „Ha meg akarod változtatni a világot, kezdd megváltoztatni a szívedet”. Ez a hit műve. Eszünkbe jut a hegyi beszédet záró példabeszéd, amikor Jézus kijelenti, hogy aki hallgatja az ő Szavát, olyan, mint a bölcs, aki sziklára épít. A hívő ember nem zárja magába a hitét. A hívőt a hit új kapcsolatokhoz vezeti. A zsoltáros így énekel: „Törzse hatalmas lesz a földön, áldás van az igazak nemzedékén” (2). A hit népet hoz létre, új kapcsolatokat teremt az emberek között, arra indít, hogy megmentsük az embereket a magány szolgaságából, hogy ők is az Úr népéhez tartozzanak. És ez a nép elfogadásra, vigasztalásra, befogadásra képes ház lesz. Így szól a zsoltáros: „Házát bőség és gazdagság tölti el, igazsága megmarad örökre” (3). Isten népe, mely az Ige hirdetéséből születik, az a hely, ahol Isten jelen van az emberek között, az igazi templom, ahol az Úr irgalma és könyörületessége lakozik. A hívő ember Isten könyörületének és irgalmának intézőjévé lesz. Ebben leli örömét. Ezt mondja a zsoltáros: „Nem tántorodik meg soha, az igaz örökre emlékezetben marad” (6).
Imádság a betegekért