Február 12., hétfő

Márk 8,11-13. A farizeusok jelet kérnek

 
11Ekkor kijöttek a farizeusok, elkezdtek vele vitatkozni, és kísértették őt, égi jelet kérve tőle. 12Ekkor lelke mélyéből felsóhajtott és azt mondta: »Miért kér jelet ez a nemzedék? Bizony, mondom nektek: nem kap jelet ez a nemzedék.« 13Azután otthagyta őket, ismét a hajóba szállt, és átkelt a túlsó partra.

Márk evangélista tovább vezet bennünket Jézus nyomdokain, aki visszatért Júdeából. Paradox módon most a farizeusok jönnek elébe. De a szegényekkel és a gyengékkel ellentétben, akik segítséget és gyógyulást kérnek tőle, a farizeusok „vitatkozni kezdtek vele, és égi jelet kértek tőle, hogy próbára tegyék”. Feltett szándékuk, hogy megakadályozzák Jézus tevékenységét, s amennyire csak lehet, lejárassák őt a nép előtt. Törekvésük leleplezi hatalmuk elvesztése miatti félelmüket. Abbéli bizonyosságuk, hogy náluk az igazság, szemüket vakká tette, szívüket pedig bezárta: látják a Jézus által végbevitt csodákat, hallják irgalmasságot hirdető szavait, tanúi a nép körében általa keltett rajongásnak, de szemük nem képes mélységében meglátni és értelmezni mindazt, amit Jézus végbevisz. Van bár szemük, de nem látnak, van fülük, de nem hallanak. A „jelek”, melyeket Jézus adott, mind arra a valódi „jelre” mutattak, amely Jézus maga volt. A farizeusok azonban épp ezt nem látták - vagy nem akarták látni. Az evangélista megjegyzi, hogy Jézus, mikor követelésüket hallja, „lelke mélyéből felsóhajtott”, mint akit keserű szomorúság tölt el a szív ilyen mértékű keménységét látva. A szív keménysége az, ami megakadályozza őket abban, hogy mély lelki értelmét lássák mindannak, ami a szemük előtt történik. Nem fogadták el, hogy egy ilyen jóságos ember lehet a szabadító Messiás. A gyengéket és szegényeket Jézushoz vonzó prédikáció és csodatettek a farizeusokat éppen hogy eltávolították, s így ők nem voltak hajlandóak az evangélium jó hírét venni. Látóterüket egészen kitöltötték saját gyakorlataik és vallási szokásaik, s ezért nem voltak képesek a Jézus által a nép körében végbevitt csodatettek befogadására. Amikor bezárkózunk saját szűkös horizontunkba, amikor nem úgy hallgatjuk Isten igéjét, mint ami saját életünkbe hoz újat, amikor nem tanúsítunk együttérzést a szegények és gyengék iránt, könnyen olyanná válhatunk, mint a farizeusok, akik vakok maradtak a fény érkeztekor. Ez az evangéliumi szakasz a zsugori és önző vallásosságot tárgyalja. Márk azt írja, hogy Jézus, akit felbosszantott és csalódottá tett a farizeusok viselkedése, „Otthagyta őket, ismét hajóba szállt és átkelt a túlsó partra.” Ezt kéri tőlünk is: ne bonyolódjunk hiábavaló vitákba, hanem inkább keljünk át a túlpartra, a szegények és a kiszorítottak oldalára. Ők türelmetlenül várják a szeretet evangéliumát.
Imádság a szegényekért