Február 17., szombat

Lk 5,27-32. Máté, a vámos meghívása

Nagyböjti imádság

Előesti imádság

²²Jézus azonban ismerte gondolataikat, és ezt válaszolta nekik: »Mit gondoltok szívetekben? ²³Mi könnyebb, azt mondani: ‘Bocsánatot nyertek bűneid’, vagy azt mondani: ‘Kelj fel, és járj’? ²⁴Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani – így szólt a bénához: – Mondom neked, kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza.« ²⁵Az mindjárt fölkelt a szemük láttára, fogta az ágyát, amelyen feküdt, és Istent magasztalva hazament. ²⁶Erre elcsodálkoztak mindnyájan, dicsőítették Istent, és félelemmel eltelve ezt mondták: »Ma csodálatos dolgokat láttunk.«

²⁷Ezek után kiment, és látott egy Lévi nevű vámost a vámnál ülni. Azt mondta neki: »Kövess engem!« ²⁸Erre az otthagyott mindent, fölkelt és követte őt. ²⁹Lévi ezután nagy lakomát készített neki a házában. Nagy sereg vámos és még sokan mások is ültek velük az asztalnál. ³⁰A farizeusok és az írástudók felháborodva megkérdezték a tanítványait: »Miért esztek és isztok a vámosokkal és bűnösökkel?« ³¹Jézus ezt válaszolta nekik: »Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. ³²Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket a bűnbánatra.«

Ebben az evangéliumi szakaszban ismét azt látjuk, hogy Jézus kilép a házból. Minket is arra hív, hogy vele együtt lépjünk ki megszokásaink védőfalai közül, és ami a legfontosabb, ne önmagunkért, hanem másokért éljünk. Jézus az utcát járja, amikor összetalálkozik egy Lévi nevű vámossal. A többi hivatalnokkal együtt őt is bűnösnek tartották, mondhatni alkalmatlannak az evangélium befogadására. Jézus azonban senkiről nem gondolja, hogy nem alkalmas az evangélium befogadására, még a legnagyobb bűnösökről sem. Amint észreveszi, azonnal magához hívja. A vámos pedig az első tanítványokhoz hasonlóan azonnal feláll, otthagyja a vámszedő pultot és Jézus nyomába szegődik. Ha tanítványok akarunk lenni, nem az számít, hol vagyunk, hanem hogy készen állunk-e meghallgatni a hívását és követni őt. Miután Lévi felállt és tanítvánnyá lett, többé már nem az az ember, aki korábban volt. Szíve mélyén megváltozott. Ezt ki is mutatja: azt akarja, hogy barátai is (vámosok és bűnösök, akiket a farizeusok törvényei szerint mindenkinek kerülnie kellett volna) találkozzanak Jézussal, ahogyan ő találkozott vele. Ez is történik: mindazok, akik talán a többieknél nagyobb szükségét érzik annak, hogy szeressék őket, megérzik az Úr szeretetének igazi értékét és elébe mennek, köréje gyűlnek. Az ünnepi lakoma szépen kifejezi, milyen nagy öröm Jézus társaságában lenni. Valóban a szegényekhez és a bűnösökhöz jött el. Ők fel is ismerik ezt. Lévi és a többi hozzá hasonló bűnös előttünk jár, hogy megmutassák nekünk, milyen készséges szívvel lehet az Úr köré gyűlni, és megízlelni a megváltás örömét. Ők azok, akik a nagyböjti lelki út során emlékeztetnek minket: itt az ideje, hogy szívünk megtérjen Jézushoz, és kövessük őt a húsvét felé vezető úton. Mi is betegek és bűnösök vagyunk, szükségünk van a kegyelemnek erre az idejére, hogy Lévihez hasonlóan készségesen visszatérjünk az Úrhoz, nem halogatva a megtérés idejét, s osztozva abban az örömben, melyet Jézus és sok hozzánk hasonló szegény és bűnös asztaltársaságában érezhetünk, akikkel az Úr találkozásra indít bennünket.

Előesti imádság