Mt
11,25-30. A kicsinyeknek kinyilatkoztatott evangélium
25Abban
az időben így szólt Jézus: »Áldalak téged Atyám, menny és
föld ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és
kinyilatkoztattad a kicsinyeknek. 26Igen, Atyám, így tetszett ez
neked! 27Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri
a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és
akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. 28Jöjjetek
hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én
felüdítelek titeket. 29Vegyétek
magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és
alázatos szívű – és nyugalmat találtok lelketeknek. (Jer
6,16) 30Mert
az én igám édes és az én terhem könnyű.«
Emlékezzünk
ma a Sant’Egidio közösség születésének ötvenedik
évfordulójára. Az első szavaink ezen a napon a hála szavai:
köszönet az Úrnak ezért a drága kincsért, amelyet az egyháznak
és a világnak adott. Jézus „dicsőíti” az Atyát, amiért
ismét „kinyilatkoztatta a kicsinyeknek” az evangéliumot. A
közösség pedig „kicsinyekből” állt, nemcsak azért, mert egy
fiatal gimnazista, Andrea Riccardi kezdeményezésére jött létre
és vele egykorúakból állt fel, hanem azért is, mert az eredeti
álom fontos része, hogy a közösség tagjai az evangélium
„gyermekeinek” tartják magukat, vagyis azon kicsinyek közé
tartozónak, akiknek Isten kinyilatkoztatta misztériumát. A
közösség szívének mélyén szilárdan gyökerezik egy egyszerű,
alapvető felismerés: hozzátett magyarázat nélkül megélni az
evangéliumot, aszerint, ahogy azt Assisi Szent Ferenc is szívesen
ismételgette tanításában. A közösség az evangéliumból, Isten
szavának folyamatos hallgatásából születik meg és születik
szüntelenül újjá. A Sant’Egidio közösség története az
imádság, a meghallgatás, az Istennel, a testvérekkel és a
szegényekkel való barátság története. S mindebben sehol nem
szab semmilyen határt, sem életkor, sem származás, sem nemzetiség
alapján. Ebből az egyetemes barátságból fakad a közösség
minden cselekedete. Jézus hálaadása ma mindannyiunk
köszönetnyilvánítása: „Dicsőítelek, Atyám, ég és föld
Ura, hogy az okosak és a bölcsek elől elrejtetted ezeket és a
kicsinyeknek kinyilatkoztattad”. Az evangélium a „kicsinyeken”
keresztül terjedt el. A Sant’Egidio közösség esetében Rómából
terjedt az egész világ felé, Róma külvárosaiból más
nagyvárosok perifériáira, mindig szorosan összekapcsolva az
imádságot és a szegények iránti szeretetet. A közösség,
bárhol is legyen a világon, a szeretet globalizációját igyekszik
megélni, azét a szeretetét, amely legyőzi a határokat és a
megosztottságot, megteremti a szegények és az alázatosak nagy
népét, akik arra kötnek szövetséget, hogy kölcsönösen
segítsék egymást az Úr követésében. Köszönetet mondunk ma az
Úrnak azért a nagy segítségért, amelyet ezekben az években
adott, hogy magunkénak tudjuk érezni a mai emberekben, főként a
szegényekben élő örömöt és reményt, s ugyanúgy a szorongást
és a rájuk nehezedő terheket is. Megtapasztaltuk, mennyire igazak
az Úr Jézus szavai: „Az én igám édes, és az én terhem
könnyű”. Ami tehernek és erőfeszítésnek tűnhetett, örömmé
és gyengédséggé vált. Korunkban rengeteg kihívással és
feladattal szembesülünk, de Isten segítségének örömteli
bizonyossága tart meg bennünket, hogy bizalommal és szeretettel
járjunk az evangélium útján.
Imádság a
szentekkel
