Lev
13,1-2.45-46; Zsolt 31(32); 1Kor 10,31-11,1; Mk 1,40-45
„Egy leprás jött
hozzá.” Igazán furcsa volt, hogy egy leprás oda merjen menni
valakihez, hiszen betegsége miatt ő köteles lett volna távol
maradni az emberektől. A Leviták könyve kategorikusan fogalmaz: „a
leprás, akit a betegség megtámadott, szaggassa meg ruháját, a
haját hordja kibontva, a szakállát takarja be, és kiabáljon:
»Tisztátalan, tisztátalan!« Ameddig a betegsége tart, addig
tisztátalan, s mivel tisztátalan, lakjék elkülönítve,
tartózkodjék a táboron kívül.” (13,45-46) A leprást kizárták
a többi emberrel való együttélésből, s ez még szörnyűbbé
tette ezt az amúgy is borzalmas betegséget. Ezért tűnik hát
különösnek, hogy egy leprás oda mer menni Jézushoz, átlépve
azt a hatalmas szakadékot, amelyet a törvény kettejük közti
távolságul rendel. Mennyi „leprás” beteg van ma is
körülöttünk, közel és távol! Nem is annyira a valódi,
mellesleg ma már könnyen gyógyítható leprától sújtottak, mint
inkább azok, akik úgy érzik, életüket végérvényesen
megpecsételte valamilyen betegség és a kirekesztettség. S még ma
is sokan vagyunk, túl sokan, akik igyekszünk távolságot tartani
velük, mert félünk a fertőzéstől, vagy mert nem akarjuk - mint
ahogy néhányan ki is mondják -, hogy a beteg ember látványa
elszomorítson bennünket. Amikor ezek a leprások megtudják, hogy
Jézus arra jár, éppen az ellenkezőjét cselekszik annak, ami a
szokás: átlépik a félelem és a bizalmatlanság korlátait, és
hozzá sietnek.
A mai tanítványoknak
és a keresztény közösségeknek, bárhol legyenek is a világon,
kérdőre kell vonniuk önmagukat, valahányszor nem képesek
ugyanezt a légkört megteremteni, valahányszor nem vonzóak már
mások számára a szó evangéliumi értelmében. A leprás végül
odaér Jézushoz, és a lába elé veti magát. Egyszerűen, de
hittel telve csak ennyit mond: „Ha akarod, megtisztíthatsz!” A
leprás nem kételkedik abban, hogy Jézus meggyógyíthatja, de nem
tudja, vajon meg akarja-e tenni. A leprás elkeseredettsége a
jóságos próféta előtt hitté változik. Jézus, az együttérző,
nem tudja nem meghallgatni: nem fél a ragálytól, kinyújtja a
kezét és megérinti. Az életerőt adja át neki. Az evangélium
mindnyájunkat arra késztet, hogy vegyük észre és hallgassuk meg,
érintsük és érezzük a mai „leprások” millióinak hatalmas
ínségét, megváltás iránti hatalmas szükségét. Válaszában
Jézus elénk tárja, mit akar tenni a leprával és minden más
rosszal: „Akarom, tisztulj meg!” Igen, Isten akarata egyértelmű:
küzdeni kell mindenfajta rossz ellen, mindenfajta kiközösítés,
eltávolítás, kirekesztés ellen. Nagyon messze esik ez attól a
meglehetősen elterjedt meggyőződéstől, amely szerint Isten úgy
döntött, hogy az emberekre bűneik mértéke szerint küldi a
rosszat. Mi sem áll távolabb az evangéliumtól.
Nem könnyű megérteni,
mit parancsol Jézus a leprásnak: „Vigyázz, ne szólj róla egy
szót sem senkinek...” Különös parancsnak tűnik ez a mi
televíziós” szokásainkhoz és kultúránkhoz képest. Az
evangélium szép, gazdag, kifejező csendet akar mutatni nekünk,
amelyet Jézus meg akar őrizni. Így is értelmezhetnénk az
úgynevezett „messiási titkot”, amely oly kedves Márk
evangélista számára. Egy dolgot mindenesetre hangsúlyoz: Jézus
nem keres sem dicsőséget, sem még nagyobb hírnevet magának. A
csend vágya a barátság szelíd, törékeny titkával van
kapcsolatban, amely az Úr és a leprás férfi között születik,
de ugyanúgy az Úr és bárki között is, aki rábízza magát. A
csoda - így értelmezhetjük a Jézus által kért csendet -
mindenekelőtt baráti, szeretetteljes, együtt érző válasz a
beteg és kirekesztett ember számára. Mintha azt mondaná: Isten
irántam, irántad, minden ember iránt érzett szeretete előbbre
való minden más dolognál. A férfi számára azonban lehetetlen
volt, hogy hallgasson, talán éppen azért, mert megérintette ez a
teljességgel egyedülálló és elképzelhetetlen szeretet. A leprás
nem engedelmeskedett, és úgy elhíresztelte a történteket, hogy
ezután Jézus nem tudott bemenni a városokba, annyira sokan
keresték. Jézus, aki nem az emberek, hanem Atyja tetszését
kereste, különböző helyekre vonul vissza. Az emberek
mindazonáltal nem tévesztik szem elől, s továbbra is a nyomában
vannak.
Imádság
az Úr napján
