Február 2., péntek

Ma ünnepeljük Urunk bemutatását a templomban. Emlékezzünk a két idős emberre, Simeonra és Annára, akik hittel várták az Urat! Imádkozzunk az idősekért! Emlékezzünk Kornéliusz századosra, az első pogány megtérőre, aki Pétertől kérte a keresztséget.

Szent Kereszt imádsága

Lk 2,22-40. Jézus bemutatása a templomban

²²Mikor pedig elteltek tisztulásuk napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, ²³amint az Úr törvényében írva van: »Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve« , ^{(Kiv 13,2.12) 24}és hogy áldozatot mutassanak be, amint az Úr törvénye mondja: »Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát«. ^{(Lev 12,8) 25}Élt pedig Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. ²⁶A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét. ²⁷Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele, ²⁸karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt:²⁹»Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, ³⁰mert látták szemeim üdvösségedet, ^{(Iz 40,5) 31}melyet minden nép színe előtt készítettél, ^{(Iz 52,10) 32}világosságul a nemzetek megvilágosítására és dicsőségére népednek, Izraelnek«. ^{(Iz 42,6; 49,6;Iz 46,13) 33}Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak. ³⁴Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: »Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak ³⁵– és a te lelkedet tőr járja át –, hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.«³⁶Volt egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előre haladt már napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után; ³⁷nyolcvannégy éves özvegy volt, és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és nappal. ³⁸Ő is odajött ugyanabban az órában, dicsérte Istent, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.³⁹Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, a városukba, Názáretbe. ⁴⁰A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta. 

 

Ma minden keresztény egyház azt ünnepli, hogy Jézust bemutatták a templomban. A mózesi törvény előírta, hogy minden anya köteles felvinni elsőszülöttjét a templomba, a gyermek születése után negyven nappal. Egy bárányt vagy egy gerlepárt kellett áldozatul bemutatnia az Úrnak, saját megtisztulásáért. Az elsőszülöttek megáldása – a jószág vagy a termények zsengéjének felajánlásához hasonlóan – arra emlékeztette Izrael egész népét, hogy Istené az elsőbbség az élet és az egész teremtés fölött. Mária és József engedelmesen eleget tesznek az előírásoknak és elviszik Jézust a templomba. Szegények, nem tudnak áldozati bárányt venni, ezért egy pár gerlét ajánlanak fel áldozatul: valójában azonban az „Igaz Bárányt” adják oda a világ üdvösségére. Urunk bemutatásának ünnepe azon kevés ünnepek egyike, amelyet a keleti és a nyugati egyház együtt ünnepel. Már az első évszázadokban „ünnepélyes találkozásként” említették Jeruzsálemben ezt a napot. A város utcáin körmenet emlékeztetett arra, hogy a Szent Család az újszülött Jézussal Betlehemből Jeruzsálembe utazott. A körmenet ma is hozzátartozik a liturgiához. A X. századtól kezdve a körmenethez a gyertyák megáldása is társult, ekkor lett az ünnep neve a népnyelvben „Gyertyaszentelő”. A fény, amelyet kezünkbe adnak, egyesít minket Simeonnal és Annával, akik befogadták a gyermeket, a fényt, amelyet az Úr készített „világosságul a nemzetek megvilágosítására”. 

Simeon igaz és istenfélő ember volt, „várta Izrael vigaszát”, érezte a feléje érkező tűz melegét. Máriához és Józsefhez hasonlóan Simeon is karjába vette a gyermeket, és olyan határtalan öröm töltötte el, hogy szívéből a Biblia egyik legszebb imádsága szállt fel: „Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására” (Lk 2,29–32). Simeon idős, csakúgy, mint Anna prófétaasszony (akinek korát meg is mondja az evangélium, nyolcvannégy esztendős volt). Mindketten Izrael egész népét és az egész megváltásra váró emberiséget képviselik, de megláthatjuk bennük az előrehaladott korú embereket is, minden idős embert. Simeon és Anna a szépen megélt öregkor példái. A mai evangélium fennhangon hirdeti, hogy az időskor nem hajótörés, sorscsapás vagy kárba vesző idő; nem azért van, hogy szomorúan elszenvedjük; hanem hogy reménységgel telve éljük meg.Simeon és Anna kilép a szomorú és szorongó tömegek kórusából, hogy mindenkinek elmondják: idősnek lenni jó! Énekük felfoghatatlan, érthetetlen egy olyan társadalomban, amelyben csakis az erő és a gazdagság számít. Simeon és Anna ma elénk jön: hirdetik az evangéliumot, a jó hírt egész társadalmunknak. Nem hunytak szemet saját gyengeségük, megfogyatkozott erejük felett, de gyermekükben új társra, új energiára találtak, új értelme lett idős éveiknek. Simeon és Anna példa az összes hívő ember számára, különösképpen az időseknek. Életünk utolsó szakaszának megéléséhez mutatnak valamennyiünknek lelki utat. Számukra ez az életszakasz volt a legfontosabb. És bizony sok mai idős számára is lehet ez így.

A Szent Kereszt imádsága