A
Santa Maria in Trastevere-bazilikában ma a békéért imádkoznak.
Mt 25,31-46. Velem tettétek
31Amikor az Emberfia
eljön dicsőségében, és vele együtt az angyalok mindnyájan, akkor leül majd
dicsőséges trónjára. (MTörv 33,2) 32Összegyűjtenek
eléje minden nemzetet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor
elválasztja a juhokat a kecskéktől. 33A juhokat a jobbjára állítja, a kecskéket pedig a baljára. 34Akkor a király így szól a jobbja felől állóknak: ‘Jöjjetek,
Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, amely nektek készült a világ
teremtése óta. 35Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok,
idegen voltam és befogadtatok engem, 36mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg voltam és
meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám.’ 37Akkor az igazak megkérdezik majd tőle: ‘Uram, mikor láttunk
téged éhezni, és tápláltunk téged, vagy szomjazni és inni adtunk neked? 38Mikor láttunk mint idegent, és befogadtunk, vagy mezítelenül,
és felöltöztettünk téged? 39Mikor láttunk betegen vagy fogságban, és meglátogattunk
téged?’ 40A király így válaszol majd nekik: ‘Bizony, mondom nektek:
amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek.’41Ezután a balján
levőknek ezt fogja mondani: ‘Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre, amely
az ördögnek és az ő angyalainak készült. 42Mert éheztem és nem adtatok enni, szomjaztam és nem adtatok
inni, 43idegen voltam és nem fogadtatok be, mezítelen voltam és nem
öltöztettetek föl, beteg voltam és fogságban, és nem látogattatok meg engem.’ 44Erre azok is megkérdezik: ‘Uram, mikor láttunk téged éhezni
vagy szomjazni, mint idegent vagy mezítelenül, betegen vagy a fogságban, és nem
szolgáltunk neked?’ 45Akkor ő így felel majd nekik: ‘Bizony, mondom nektek: amikor
nem tettétek meg ezt egynek e legkisebbek közül, nekem nem tettétek meg.’46És elmennek majd, ezek az örök gyötrelemre, az igazak pedig
az örök életre.«
A nagyböjti idő
első hétfőjén az evangélium az utolsó napot, az utolsó ítélet napját mutatja
meg nekünk. Nagyszabású az elénk táruló jelenet: Jézus királyként ül a trónon
„és vele minden angyal”. Mint egy végtelen panorámában, elébe gyűlnek „mind a
nemzetek”. Egyetlen dolog van, ami megosztja őket: milyen kapcsolatban voltak a
minden szegény emberben jelen lévő Emberfiával. A bíró úgy beszél
önmagáról, mint szomjazó, éhező, mezítelen, idegen, beteg, bebörtönzött
emberről: „Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom”. A
király és a két csoport közötti párbeszéd kiélezi ezt a zavarba ejtő
ellentétet: a végítélet dicsőséges bírája, akit mindenki „Úrnak” ismer el, a
városaink járdáin alamizsnát kérő koldus, az elfekvő intézetben hagyott idős
ember, a kapunkon zörgető külföldi, idegen, a sokunk által látogatott rabok és
más szegény emberek képében jelent meg. A szegénység hatféle ábrázolása
négyszer is ismétlődik e néhány versben, és ugyanennyiszer hangzik el, mit
tettek, vagy nem tettek az emberek ezekért a szegényekért. Talán azt akarja
mondani ezzel a monoton ismételgetéssel, hogy a mindennapi életben gyakran
fordulnak elő ilyen helyzetek. Azt mondja ezzel az evangélium, hogy az ember és
Isten közti döntő szembesítés (azért döntő, mert ez alapján születik meg a
végső ítélet felettünk) nem a hősies, különleges tetteket veszi majd számba,
hanem a mindennapi találkozásokat, segítettünk-e a szükséget szenvedőkön,
adtunk-e enni és inni az éhezőknek és a szomjazóknak, befogadtuk, védelmeztük-e
az elhagyatottakat. Jézus a szegényekkel azonosítja magát, testvéreinek nevezi
őket. Nem erkölcsi és lelki értékeik alapján azonosul velük. Nem csak a jókkal
és a becsületesekkel azonosul. A szegények szegények: ennyi. És ekként
találkozunk bennük Jézussal. Objektív identitással bírnak: az Úr azért jelenik
meg bennük, mert szegények, kicsinyek, gyengék. Jézus maga is szegénnyé és
gyengévé lett. Az utolsó ítélet itt, a világ utcáin zajlik, s a szegények
lesznek a mi igazi védőügyvédjeink. El kell gondolkodnunk azon, hogy
közösségeink vajon megélik-e a szolgáló szeretetnek ezt a mindennapi
dimenzióját, amely alapján majd mindannyiunkat megítélnek, vagy inkább azok
táborába tartozunk, akiket zavar a jelenlétük? Ferenc pápa, mivel nagyon is
tudatában van annak, hogy ez alapján fogunk megítéltetni, gyakran emlékeztet
bennünket erre a rendkívüli igazságra, mondván: „Jézus testét úgy kell
megérintenünk, hogy a szegények testét érintjük meg.” Ez az evangélium egyik
legszebb és legfelforgatóbb igazsága; nekünk keresztényeknek pedig az a
hivatásunk, hogy e szerint éljünk és tanúságot tegyünk róla.
Imádság a békéért
