Lk
9,22-25. Aki elveszíti értem az életét, az megmenti
22»Az
Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell, hogy vessék a vének, a
papi fejedelmek és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és
harmadnapra föl kell támadnia.«
Jézus követése; az önmegtagadás 23Azután mindenkihez szólt: »Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap, és kövessen engem. 24Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti életét énértem, megmenti azt. 25Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszíti, vagy magára nézve kárt vall?
Jézus követése; az önmegtagadás 23Azután mindenkihez szólt: »Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap, és kövessen engem. 24Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti életét énértem, megmenti azt. 25Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszíti, vagy magára nézve kárt vall?
Lukács evangéliumának ez a szakasza vezet be minket az idei nagyböjti időbe. A nagyböjti időben el kell gondolkodnunk azon a felelősségen, amely mindannyiunké: a jó utat, vagy a rosszat választjuk-e. A mai evangéliumi részben Jézus is visszatér erre a témára. „Mert aki életét meg akarja menteni, elveszíti. Aki pedig elveszíti értem az életét, az megmenti.” Mi mindannyian leginkább saját magunkra gondolunk, igyekszünk elkerülni minden nehézséget, minden gondot, minden gyötrelmet, és leginkább saját magunkkal, saját érdekeinkkel törődünk. Az önszeretet gonosz ösztöne ez, amely mélyen gyökeret eresztett minden ember szívében. Ehhez az ösztönhöz, amely arra késztet, hogy csak magunkra gondoljunk, társul a mások iránti érdektelenség, sőt olykor egyenesen ellenségesség, főleg mikor lehetséges vetélytársnak vagy ellenségnek érezzük őket. Így azonban mindenki veszít. Az önszeretet elkerülhetetlenül a béke, sőt, az élet elvesztése felé vezet. És ellenkezőleg: aki életét áldozza egy jobb világ építésére, magát és másokat is megment az életre. Jézus figyelmeztet: „Mi haszna van belőle az embernek, ha megszerzi akár az egész világot is, de maga elpusztul vagy súlyos kárt szenved?”. Állandóan a mindenáron való haszonszerzés lázában égünk. Ez az állandó láz azonban a pusztulásba vezet. Hány élet válik áldozattá a haszonszerzés oltárán! Hány család, hány emberi kapcsolat ég el a haszonszerzés oltárán! Jézus másik útra tanít, de nem szavakkal, hanem saját példájával. Jeruzsálem felé megy, hogy megmentsen, szeressen minket, még ha ez a döntése a szenvedést és a halált hozza is el számára. Ám „harmadnapon” feltámad, s akkor kezdetét veszi majd a szeretet új országa. Jézus nem az az erős és hatalmas messiás, amilyet az emberek várnak. Azért jött, hogy életét adja mindannyiunk megváltásáért. Ereje nem az emberek ereje, hanem a szeretet ereje, amely nem ismer határokat. Minden őt követőnek elmagyarázza, milyen elvárásokkal jár az evangélium követése: el kell hagyni saját önzésünket, le kell mondani az önmaguk iránti kizárólagos szeretetről, el kell hagyni a megszokott, önző szokásainkat és Jézus életmódját kell követnünk, vagyis már nem önmagunkért, hanem az evangéliumért és a szegényekért kell élnünk. Ez buzdításának lényege: hogy tagadjuk meg magunkat és vegyük fel a keresztünket. Ez az igazi haszon megszerzésének útja. Aki meg akarja tartani saját életét, vagyis szokásait, önző hagyományait, az elveszíti életét. És ellenkezőleg: aki az evangéliumot és a szegényeket szolgálja szenvedélyes szeretettel, teljes és gazdag életet nyer.
Imádság
az egyházért
