Február 23., péntek


Szent Polikárp püspök emléknapja, aki János apostol tanítványa volt. Vértanúhalált halt (…155).


20Mert mondom nektek: ha a ti igazvoltotok nem múlja felül az írástudókét és farizeusokét, semmiképp sem mentek be a mennyek országába.
21Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: ‘Ne ölj; aki pedig öl, méltó az ítéletre’. (Kiv 20,1322Én viszont azt mondom nektek, hogy mindenki, aki haragszik testvérére, méltó az ítéletre. Ha valaki azt mondja a testvérének: ‘Oktalan’, méltó a főtanács ítéletére; aki pedig azt mondja: ‘Bolond’, méltó a gyehenna tüzére.23Amikor tehát fölajánlod adományodat az oltáron, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened: 24hagyd ott az adományodat az oltár előtt, és először menj, békülj ki testvéreddel, s csak akkor menj és ajánld föl adományodat. 25Egyezz meg ellenfeleddel gyorsan, amíg vele vagy az úton; nehogy ellenfeled átadjon téged a bírónak, a bíró pedig a törvényszolgának, és börtönbe vessenek. 26Bizony, mondom neked, semmiképp sem jössz ki onnan, amíg meg nem fizeted az utolsó fillért.

Márk evangéliumának ez a most olvasott szakasza a hegyi beszéd része. Jézus az imént mondta, hogy nem eltörölni, hanem beteljesíteni jött a törvényt. Vagyis nem vonja ki magát a törvény alól, sőt inkább megragadja Istennek a törvény mélyén rejlő gondolatát, szívét. Jézus olyan igazságosságról beszél tehát, amely nem egy matematikai egyenlőségben megvalósuló, külsőséges, egyébiránt lehetetlen egyenlősdiben mutatkozik meg, hanem Isten határtalan szeretetének megélésében, amely mindenkihez saját szükséglete szerint közelít. Ezért szigorú figyelmeztetést fűz hozzá: „ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába”. Jézus azt mondja, hogy ha olyan jók vagyunk, mint a farizeusok, akkor egyáltalán nem vagyunk jók. Olyan szavakkal magyarázza, amelyeket előtte soha senki nem mert kimondani és senki nem is hallott, hacsak nem az evangéliumban. Nem újabb esetkatalógust állít össze, s még csak nem is egy új ítélkezési gyakorlatot javasol, hanem az emberek közötti kapcsolatok új felfogását tárja elénk. Lehatol a gyűlölet szívéig, amely az embert ellenfele megsemmisítésére indítja. A gyűlölet ugyanis kicsiny dolgokkal kezdődik – mint az együttélésünket meghatározó harag –, és ártatlannak tűnő szavakkal, mint amikor butának vagy bolondnak nevezünk valakit. Jézus leszögezi, hogy csak a szeretet teljesíti be a törvényt és csak a szeretetben léphetünk túl az ellenségeskedésen. Ezért a tagadás negatív reakciója helyett (ne táplálj haragot, ne mondd, hogy bolond, ne ölj) a barátság pozitív megerősítését kell adnunk. A szeretet az új erő, amelyet Jézus elhoz az embereknek. Sőt egyenesen azt mondja, hogy a szeretet gyakorlásának olyan nagy az értéke, hogy hiányában még az istentisztelet legfőbb szertartását is félbe kell szakítani. Az irgalom többet ér az áldozatnál; a szertartás, mint az Istennel való kapcsolat jele elválaszthatatlan az emberek közötti szeretet-kapcsolattól. A szeretetnek kell irányítania cselekedeteinket. Jézus ezért javasolja, hogy konfliktus esetén inkább béküljünk ki egymással, mintsem hogy bíróságra menjünk. Nem csupán arról van szó, hogy érdemesebb ezt tenni, mert az ember így elkerüli a börtönt, hanem arról, hogy testvérek módjára kell viseltetnünk egymás iránt. Ezzel nemcsak a puszta törvénytiszteletnek teszünk eleget, hanem megteremtjük azt a szolidáris világot, amely az egyes emberek és népek együttélését tartóssá és széppé teszi.

A Szent Kereszt imádsága