Lk 6,36-38. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak
36Legyetek tehát irgalmasok, mint a ti
Atyátok is irgalmas! 37Ne ítélkezzetek, és titeket sem fognak elítélni! Ne
ítéljetek el senkit, és benneteket sem fognak elmarasztalni! Bocsássatok meg,
és bocsánatot fogtok nyerni! 38Adjatok, és adnak majd nektek is: jó és tömött,
megrázott és túláradó mértékkel adnak majd az öletekbe! Mert amilyen mértékkel
mértek, olyannal fognak visszamérni nektek!«
Jézus
éppen kijelentette, hogy szeretni kell az ellenségeinket, és ezzel gyökerestül
felforgatta a világ egocentrikus gondolkodásmódját, amelynek mi is valamennyien
gyermekei vagyunk. A múlt szombaton Máté evangéliumának párhuzamos részében
erről hallottunk. Lukács evangélista továbbviszi Jézus beszédét: „Legyetek hát
irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.” Jézus magas mércét állít az
irgalmasságnak, méghozzá a lehető legmagasabbat: az Atya irgalmasságát. Igen, Jézus
tanítványai arra kaptak meghívást, hogy legyenek irgalmasok, ahogy maga Isten
is irgalmas. A példa olyan magasan van felettünk, mint az ég, az Úr mégis ezt
kéri tőlünk, tanítványaitól. Olyan irgalmasnak lenni, mint Isten, azt jelenti,
hogy az ő szívével érezzünk, az ő figyelmével figyeljünk, az ő szeretetével
szeressünk. Manapság pedig igen nagy szükség van az irgalmasságra. Ferenc pápa
egy egész évet szentelt ennek, hogy az irgalmasság mély értelmét megérthessük.
Ráadásul leginkább épp a szegények ellenében tapasztalhatunk túl sok
keménységet, ridegséget, individualizmust, közömbösséget megnyilvánulni. Az
irgalmasság nem elvont vagy nehezen körülírható érzés, hanem olyan erő, amely
átalakítja a szíveket és a történelmet, ahogy Jézus is tette, aki telve volt
irgalmassággal, s korának falvait és városait járva gyógyulást és örömet vitt
mindenhová. S bennünket is arra hív, hogy tegyünk ugyanezt. Az irgalmasság a
parancsolatok kapcsán is arra serkent bennünket, hogy ne ítélkezzünk, hanem
inkább megbocsássunk. Ha így viselkedünk, bennünket sem ítélnek majd el és
nekünk is megbocsátanak. Talán soha nem volt ennyire aktuális ez az intelem.
Bizony, mi másként viselkedünk: magunknak jót, másoknak rosszat akarunk. Az
evangélium másutt egy példával teszi ezt egyértelművé: nagyon könnyen meglátjuk
a szálkát a másik szemében, de nem látjuk meg a gerendát a sajátunkban. Jézus
figyelmeztet bennünket: bocsássatok meg és nektek is megbocsátanak, adjatok és
akkor ti is kaptok. S hozzáteszi, hogy mindez bőséggel teljesül majd. A gabona
mérésével szemléltetett példa, melyet olyan bőséggel öntenek a zsákba, szinte
pazarló módon, hogy az kicsordul belőle, Isten hihetetlen nagylelkűségét
ábrázolja. Ő már-már pazarló nagylelkűséggel ontja ránk irgalmasságát, mondja
Jézus. Ugyanezzel a nagylelkűséggel kell lennünk nekünk is mások iránt. E
szavak súlyos, nagy evangéliumi és emberi bölcsességet hordoznak. Az evangélium
megmutatja nekünk az utat Isten túlcsorduló szeretetének befogadására: „amilyen
mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is”. Ne vonakodjunk hát
szeretet adni. Az Úr ennél sokkal többet fog tenni: olyan együttérzésre indul,
hogy szeretetét pazarolva igyekszik bennünket magához vonzani.
Imádság a
szegényekért
