Február 8., csütörtök

Márk 7,24-30. Egy szírföníciai asszony közbenjár a lányáért

 Imádság az egyházért

 

²⁴Ezután továbbment onnan, és Tírusz és Szidon vidékére ment. Betért egy házba, de nem akarta, hogy valaki is megtudja; mégsem maradhatott titokban. ²⁵Mindjárt hírét vette egy asszony is, akinek a lányában tisztátalan lélek volt; odajött és a lábaihoz borult. ²⁶Az asszony pogány volt, szír-föníciai nemzetiségű, s kérte őt, hogy űzze ki lányából az ördögöt. ²⁷Ő azt mondta neki: »Hadd lakjanak jól először a gyermekek; mert nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és odadobni a kiskutyáknak.« ²⁸De az asszony folytatta: »Uram! A kiskutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból!« ²⁹Erre ő azt felelte neki: »Mivel ezt mondtad, menj, kiment az ördög lányodból.« ³⁰Amikor hazaért, a kislányt az ágyon fekve találta, és az ördög már kiment belőle. 

 

A Jézus és a farizeusok közötti, a megtisztulásról és a törvény szerinti tisztaságról szóló vita lezárása után Márk evangéliuma a szírföníciai asszony történetét beszéli el. Jézus ismét pogány földre megy és ott is marad egy ideig, hogy egy igazi evangelizációs missziót teljesítsen. Mintha Márk evangélista a 7. és a 8. fejezetben Jézus azon eltökélt szándékát szeretné hangsúlyozni, hogy átlépjen a zsidó nép határain. Átlépve Izrael népének megszokott határait konkrétan jelzi, hogy az evangélium nem csupán néhány nép vagy néhány erre kiszemelt ember kiváltsága. Nincs senki a világon, aki kívül esne az evangélium körén, és nincs senki, akit ne érinthetne meg - sőt, ne kellene, hogy megérintsen - Isten irgalma. Az evangélista úgy beszéli el a szírföníciai asszony történetét, mintha ez az asszony „kényszerítené” Jézust, hogy tágítsa ki küldetése határait. Ebben az esetben az asszony imája hajlítja meg Jézus szívét: kitartóan könyörög, hogy gyógyítsa meg beteg leányát. Példát ad minden keresztény számára arról, hogyan kell imádkozni. Hiszen maga Jézus is többször hangsúlyozta, milyen fontos az imádságban való állhatatosság: „kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál és aki zörget, annak ajtót nyitnak” (Lk 11,9–10). Ennek a szegény asszonynak a kitartása segítsen nekünk is, hogy megértsük Isten irgalmasságát és jóságát. Az Úr nem tud ellenállni gyermekei őszinte imádságának, sem azokénak, akikre úgy tekintenek, mint akik távol állnak népe hitétől. Az az asszony állhatatos volt az imádságban és Jézus meghallgatta, jóval többet adva neki, mint amennyit kért. Nem morzsákat adott, hanem az élet teljességét a lányának. Az Úr szíve valóban nagy és irgalomban gazdag. Tőlünk csak azt kéri, hogy bizalommal forduljunk feléje. Az imádság erejéről szóló példabeszéd végén Jézus azt mondja: „Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.” (Lk 11,13).

Imádság az egyházért