Február 9., péntek

Márk 7,31-37. A süketnéma meggyógyítása

A Szent Kereszt imádsága 

 

³¹Ezután ismét eltávozott Tírusz vidékéről. Szidonon át a Galileai tengerhez ment, a Tízváros határába. ³²Ott odavittek hozzá egy siketnémát, és kérték őt, hogy tegye rá a kezét. ³³Félrevitte őt külön a tömegtől, a füleibe dugta ujjait, köpött, megérintette a nyelvét, ³⁴majd föltekintve az égre, fohászkodott, és azt mondta neki: »Effeta!«, azaz »Nyílj meg!« ³⁵Erre azonnal megnyíltak a fülei, megoldódott nyelvének köteléke, és rendesen beszélt. ³⁶Ekkor megparancsolta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta nekik, annál inkább hirdették. ³⁷Szerfölött csodálkoztak és mondták: »Mindent jól cselekedett; a süketeknek visszaadta hallásukat, és szóra bírta a némákat!« 

 

Jézus továbbra is pogány földön hirdeti az evangéliumot. Jelenléte itt is hasonlóan ünnepi és reményteljes légkört teremt, mint Galileában, és itt is főként a betegek és a szegények körében. Néhányan a pogányok közül, akikhez elért a fiatal próféta gyógyító erejének híre, Jézus elé visznek egy süketnéma embert. Jézus magával viszi és félrehívja, távol a tömegtől. Az evangélium továbbra is hangsúlyozza, hogy a gyógyulás – legyen az testi vagy lelki – mindig a Jézussal való közvetlen kapcsolat által jön létre. Személyes, közvetlen kapcsolatba kell kerülni Jézussal: a szemébe kell nézni, hallani kell a szavait, vagy csak egyetlen szavát (ahogyan a százados mondta: „Csak szólj egy szót, és szolgám meggyógyul”). Jézus most is először a kezével érintette meg a süketnémát (hangsúlyozza ezzel a köztük lévő kapcsolat konkrét jellegét), azután az ég felé fordult imádságával, és a süketnémának is csak egy szót mondott: „Effata, azaz nyílj meg!” – az pedig meggyógyul az őt bezáró némaságból: hallani és beszélni kezd. „Nyílj meg” mondja Jézus nekünk is. Gyakran mi is süketek és némák vagyunk az Úr szava és a szegények kiáltása előtt, s ezért némának bizonyulunk az imádságban is, ahogy a válaszadásban is azoknak, akik segítséget és támogatást kérnek tőlünk. Ahhoz, hogy az Úr által ránk bízott evangelizációs küldetést végbevigyük, szükséges, hogy képesek legyünk meghallani dolgokat és imádkozni. Nem sokkal ezután Jézus megkérdezi tanítványait: „Még most sem értitek? Nem fogjátok fel? Még mindig érzéketlen a szívetek? Van szemetek és nem láttok, van fületek és nem hallotok?” (Mk 8,17-18) A tömeget viszont velük ellentétben azonnali, s gyorsan terjedő ámulat fogja el Jézus gyógyító erejű szeretetének láttán. Jézus azt szeretné, hogy hallgassanak. Ám hogyan lehet némának maradni az evangélium megszabadító ereje előtt? Ha kinyitjuk fülünket az evangéliumra és szemünket a belőle fakadó csodákra, akkor mi is úgy kiáltozunk majd, mint az a tömeg: „Csupa jót tett, a süketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak beszélőképességüket”.

A Szent Kereszt imádsága