Február 1., csütörtök

Márk 6,7-13. Az apostolok első küldetése⁷

^{Imádság az egyházért} 

 Aztán magához hívta a tizenkettőt, és elkezdte őket kettesével elküldeni. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett. ⁸Meghagyta nekik, hogy az útra vándorboton kívül semmit ne vigyenek; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben. ⁹Sarut kössenek, de ne öltözzenek két köntösbe. ¹⁰Azt mondta nekik: »Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem mentek onnan. ¹¹Ha pedig valahol nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek ki, rázzátok le lábatokról a port is, bizonyságul ellenük.« ¹²Azok elmentek, és hirdették, hogy tartsanak bűnbánatot. ¹³Sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal, és azok meggyógyultak. 

 

Ez az evangéliumi szakasz a tizenkét apostol első misszióját mutatja be. Jézus magához hívja és elküldi őket kettesével a szomszédos falvakba. Mondhatnánk úgy is, hogy az evangélista Jézusnak a misszióról szóló első tanításáról tudósít. Az Úr buzdítja a tanítványokat (és tanítása mára sem veszített semmit érvényességéből), hogy ne önmagukért, saját kis világukba zárva éljenek, hanem menjenek el az emberekhez, bárhol is legyenek, hogy hirdessék az evangéliumot és gyógyítsák betegségeiket. Ennek a küldetésnek nincsenek határai, azt kéri a tanítványoktól, hogy mindig tovább és tovább menjenek, amíg el nem érik a szívek és a föld legtávolabbi határait. Sok mindent elárul, hogy Márk evangélista, és vele együtt Máté és Lukács is Jézus nyilvános életének kezdetére helyezi a tanítványok kiküldését. Gyakran azt gondoljuk, hogy előbb növekednünk kell, mindent meg kell értenünk, fel kell készülnünk, és csak azután beszélhetünk másoknak Jézusról és adhatjuk tovább a keresztény élet örömét. Ha Jézus arra várt volna, hogy a tanítványok készek legyenek, soha nem küldte volna el őket missziós útra, hiszen később úgyis elhagyják őt, éppen földi életének végén. A keresztény élet mindig misszió. Minden közösség természetéből kifolyólag és mindig misszionárius, máskülönben elszáradna, sőt elhalna. Minden keresztény közösségnek és minden tanítványnak éreznie kell a misszió sürgősségét. Szükséges, hogy ebben a megszomorodott és gyakran erőszakos világban újra felhangozzék az evangélium szava. Egyedül ennek van hatalma legyőzni a gonoszt. Nem kell félnünk: a keresztények ereje egyedül Jézus, az egyetlen útravaló, amit magukkal kell vinniük az evangélium, az egyetlen köntös, amelyet magukra ölthetnek az irgalom, az egyetlen bot, amelyre támaszkodhatnak, a szolgáló szeretet. És Jézus soha nem küld bennünket egyedül. Nagy Szent Gergely megjegyzi, hogy Jézus kettesével küldi el tanítványait, hogy egymás iránti szeretetük legyen az első prédikációjuk. Jézus arra buzdítja tanítványait, hogy maradjanak azoknál, akik befogadják őket, és segítsenek nekik az evangélium jobb megismerésében. A siker persze nem mindig garantált, ám Jézus azt is mondja nekik, hogy nagy felelősséggel számoljon az, aki elutasítja az Úr felajánlott szeretetét. A tanítványoknak szüntelenül ezt a szeretetet kell kommunikálniuk és segíteniük kell mindenkinek, hogy szívébe fogadhassa. Az Úr - ahogy a mennybemenetel előtt megismétli -, hatalmat ad nekik, hogy hirdetni tudják mindenkinek a mennyek országa evangéliumát, az országét, amelyet ő hozott el közénk. És velük lesz minden nap.

Imádság az egyházért