14Közben
elfelejtettek kenyeret vinni, és egy kenyérnél több nem volt
náluk a hajóban. 15Ekkor
így intette őket: »Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok
kovászától és Heródes kovászától.« 16Azok
pedig tanakodtak egymás közt, arra gondolva, hogy: »Nincsen
kenyerünk.« 17Jézus
észrevette ezt, és azt mondta nekik: »Miért tanakodtok azon, hogy
nincsen kenyeretek? Még mindig nem tudjátok és nem értitek a
dolgot? Még mindig el van vakulva a szívetek? 18Van
szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok? Nem
emlékeztek arra, (Jer
5,21) 19hogy
amikor az öt kenyeret ötezernek megtörtem, hány tele kosár
hulladékot szedtetek fel?« Azt felelték neki: »Tizenkettőt.«
20ȃs
amikor a hét kenyeret négyezernek, hány kosár maradékot
szedtetek össze?« Azt felelték neki: »Hetet.« 21Erre
így szólt hozzájuk: »Miért van tehát az, hogy mégsem értitek?«
Az
evangélista egy gyakori jelenetet beszél el: Jézus tanítványaival
átkel a tavon. Ez sokszor megtörtént, ám ez alkalommal – mintha
a figyelmet Jézusra, az élet igazi kenyerére akarná irányítani
– Márk megjegyzi, hogy a tanítványok elfelejtettek mindenki
számára elegendő kenyeret vinni magukkal: Mintha azt mondaná
ezzel Márk, hogy az a kenyér maga Jézus. De amikor az emberek
magukkal, saját vitáikkal és sirámaikkal vannak elfoglalva, akkor
nem veszik észre őt, hiszen más érdekli őket. Az evangélista
utal rá, hogy vita lehetett közöttük arról, ki a felelős a
feledékenységért. Jézus azonban közbelép, és arra használja a
helyzetet, hogy egy új tanítást adjon nekik. Szemrehányást tesz
nekik: „Mit tanakodtatok azon, hogy nincs kenyeretek?” „Még
most sem értitek? Nem fogjátok fel? Még mindig érzéketlen a
szívetek? Van szemetek és nem láttok, van fületek és nem
hallotok?” Jézus egyszerre beszél szemről, fülről, szívről.
A látás és a hallás forrása azonban nem más, mint a szív. Mert
bizony, ha a szívünk megkeményedett, nem vagyunk képesek se
látni, se hallani. Nyitott szívre van szükségünk, amely nem csak
magával van tele, amelyet nem mérgezett meg a gőg és az
önelégültség. Csakis nyitott szívvel leszünk képesek megérteni
mindazt, ami az evangélium körül történik. És ha fel akarjuk
ismerni Jézusnak, az örök élet kenyerének köztünk való
jelenlétét, akkor arra is szükség van, hogy „emlékezzünk”
Isten műveire, csodáira. A tanítványokkal ott volt az „igazi”
kenyér, de még nem fogták fel. És ez nem csak jelképes
értelemben igaz. A „kenyér” valóban ott van köztük.
Olyannyira, hogy Jézus emlékezteti őket az imént megtörtént
kenyérszaporítás csodájára, hogy megértsék, hogy maga Jézus a
„mennyből alászállott élő kenyér”.
Imádság
az Úr anyjával, Máriával
