Damiani
Szent Péter (…-1072) emléknapja. Szerzetesi hivatásához hűen szerette az egyház
egészét, és életét az egyház reformjára áldozta. Emlékezzünk a világon minden
táján élő szerzetesekre.
Lukács 11,29-32. Az Emberfia jele
29Amikor a tömeg
összesereglett, így kezdett beszélni: »Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelet
kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. 30Mert amint Jónás jel volt a niniveiek számára, az Emberfia is
az lesz ennek a nemzedéknek. 31Dél királynője felkel majd az ítéleten e nemzedék embereivel,
és elítéli őket, mert ő eljött a föld széléről, hogy meghallgassa Salamon
bölcsességét, és íme, nagyobb van itt Salamonnál. (1 Kir 10,1-10)32A ninivei férfiak
felállnak majd az ítéleten e nemzedékkel, és elítélik, mert ők Jónás szavára
bűnbánatot tartottak; és íme, nagyobb van itt Jónásnál.
(Jón 3,5)
(Jón 3,5)
Jézust sokan veszik körül. Ahogy annak idején, úgy most is sokan
keresik azokat a szavakat, amelyek vigaszt és segítséget nyújtanak, hogy ne
kelljen megadniuk magukat a sokféle félelemnek, amelyek megnehezítik az életet.
Gyakran egészen magukkal sodornak bennünket az események. S aki gyengébb, az
sérülékenyebb is. Ha nem vagyunk szeretve, kívül-belül egyfajta elveszettség-érzés
lesz úrrá rajtunk. A magányt tovább gerjeszti az a káros ösztön, amely arra
viszi az embert, hogy csak magával törődjön, s ne foglalkozzon másokkal. Mindez
különös erővel jelenik meg a mai nagyvárosokban, amelyek igencsak hasonlítanak
Ninivére, amelyről a ma olvasott evangélium beszél. A nagyvárosok
peremkerületeiben a lét keményebb és erőszakosabb, s ez leginkább a szegényeken
csapódik le, sok fiatalt érintve, akik úgy érzik, a jövőjük kapuit
lelakatolták. Egyre több és nagyobb fizikai és mentális egyensúlyvesztést,
szegénységet és marginalizálódást, kétségbeesést és szorongást tapasztalunk. S
mint ahogy Jézus idejében is, az emberek jelet kérnek, valamilyen többé-kevésbé
csodás eseményt, amely megszabadítja őket a szorongástól. De nincsenek csodás
események, amelyek megváltoztathatnák az életet, nincsenek váratlan szerencsés
fordulatok, amelyek az ember napjait derűssé tehetnék. Igazi „jelre” van
szükség, amely segít a szíveknek megváltozni, szolidárisabbá és befogadóbbá
teszi őket, képesebbé a szeretetre. Ez a jel maga Jézus. Ő az ugyanis, aki
megváltoztatja a szíveket. Arra van szükség - és ez a most olvasott evangéliumi
rész tanítása -, hogy városaink utcáin és terei újra megjelenjen az evangélium
hirdetése, ahogy Ninivében Jónás által történt. Az evangélium segít a szív
átformálásában, hogy újra húsból és ne kőből való legyen. Az evangéliumnak be
kell járnia a mai nagyvárosok utcáit. Ez az egyetlen erő, amely emberibbé tesz.
Ez az egyetlen olyan szó, amely növeli a szeretetet és messze űzi a félelmet. A
mai keresztények sürgető feladata, hogy kilépjenek az emberek közé és tettekkel
és szavakkal is hirdessék a szeretet evangéliumát a városok külső, szegény
negyedeiben, s a tehetősebbekben is, ahogy Ference pápa is gyakran ismétli.
Olyan felelősség ez, amely Jézus minden tanítványára vonatkozik. Az evangélium
és a szegények iránti szeretet hirdetése az a „jel”, amely ma sem más, mint
Jézus - aki megmenekít a szomorúságtól és a haláltól. Ez az evangéliumi szakasz
arra figyelmeztet bennünket, hogy Ninive is csak Jónás prédikációjának hatására
változtatta meg életét. Az evangélium szava pedig jóval erősebb az ószövetségi
prófétáénál.
Imádság a
szentekkel
