Március 1.., csütörtök

Lk 16,19-31. A dúsgazdag és a szegény Lázár

Imádság az egyházért 

¹⁹Volt egyszer egy gazdag ember. Bíborba, patyolatba öltözködött, és mindennap fényes lakomát rendezett. ²⁰Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. ²¹Szeretett volna jóllakni abból, ami a gazdag asztaláról lehullott, de csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit. ²²Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag is, és eltemették. ²³Amikor a pokolban a kínok közt föltekintett, meglátta messziről Ábrahámot, és a keblén Lázárt. ²⁴Ekkor felkiáltott neki: ‘Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse a nyelvemet, mert kínlódom ebben a lángban!’ ²⁵Ábrahám ezt felelte neki: ‘Fiam! Emlékezz csak vissza, hogy életedben elnyerted javaidat, Lázár pedig ugyanígy a rosszat; ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. ²⁶Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék is van, hogy akik innen át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnan hozzánk ne jöhessen senki.’ ²⁷Erre az így szólt: ‘Akkor hát arra kérlek, atyám, küldd el őt apám házába, ²⁸mert öt testvérem van. Tegyen előttük tanúságot, nehogy ők is ide jussanak, e gyötrelmek helyére.’ ²⁹Ábrahám ezt válaszolta: ‘Van Mózesük és prófétáik, hallgassanak azokra!’ ³⁰Az erre így könyörgött: ‘Nem úgy, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, bűnbánatot tartanak.’ ³¹Erre ő azt felelte: ‘Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem fognak hinni!’«

A szegény Lázár története az evangélium egyik legismertebb szakasza. Valószínűleg azért is, mert olyan jelenetet ír le, amely manapság is gyakori. A bőséges lakomákat rendező gazdag ember nem vész a múltba, és Lázár alakja sem tűnt el napjainkból. Két személy, két élethelyzet: odalent Lázár, aki a gazdag ember asztalára függeszti tekintetét, hátha lehullik számára egy kis morzsa, odafent pedig a gazdag, aki úgy tesz, mintha Lázár nem is létezne, meg sem látja. Ma is ott állnak a szegények népek a gazdagok kapuja előtt, lehulló morzsákat várva. A példabeszédbeli gazdag embernek nem csupán neve nincs, hanem arca sem. Isten azonban Lázár mellé áll, nevén szólítja, ahogyan a barátainkat szoktuk, mert őt, akit az emberek megvetettek, Isten szereti és kiválasztja, hogy részt vegyen a mennyei lakomán. A gazdag ember és Lázár élete közötti távolság Az Úr és így tanítványai számára is elfogadhatatlan botrány, amit nem lehet megmagyarázni. Ez a hatalmas szakadék ugyanakkor azt is jelzi, hogy a gazdag embernek nagyon szomorú sors jut majd osztályrészül. Sajnos későn méri fel, amikor már nem lehet legyőzni a távolságot. Pedig nem kellett volna sokat tennie érte életében. Sorsa azonban egészen az ellenkezőjére fordul. Ekkor a gazdag ember azt kéri, hogy figyelmeztessék testvéreit. Nem tudja, hogy a szakadékot nem hatalmas erőfeszítések árán kell legyőzni, hanem elég kinyitni a Szentírást (Mózest és a prófétákat). S ha ezt korábban megtette volna, testi szemein kívül a szíve is megnyílhatott volna. Tőlünk is ezt kéri az Úr, különösen most, a nagyböjti időben. Isten szava megérinti szívünket és arra ösztönöz, hogy legyünk irgalmasok a városainkban élő sok-sok Lázárral. Ne hagyjuk, hogy a szegények és gazdagok közti szakadék tovább mélyüljön és szélesedjen! Ha Isten Igéjét hallgatjuk meg, s nem a magunk szavait, látjuk majd a szegények iránti együttérzésünk növekedését, meghalljuk kiáltásukat, s észre fogjuk venni, miben szenvednek szükséget és képesek leszünk a morzsáknál jóval többet nyújtani nekik. Egy kis szeretetet, barátságot, társaságot is fel tudunk majd nekik ajánlani. Evangéliumi megfogalmazásban azt is mondhatnánk, hogy nem csak kenyérrel élnek a szegények, hanem szeretettel is. S mindazok, akik ezt megtapasztalták, képesek voltak Jézus Pál apostol által idézett szavait is megérteni: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (ApCsel 20,35).

Imádság az egyházért