Március 1.., csütörtök



Lk 16,19-31. A dúsgazdag és a szegény Lázár


19Volt egyszer egy gazdag ember. Bíborba, patyolatba öltözködött, és mindennap fényes lakomát rendezett. 20Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. 21Szeretett volna jóllakni abból, ami a gazdag asztaláról lehullott, de csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit. 22Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag is, és eltemették. 23Amikor a pokolban a kínok közt föltekintett, meglátta messziről Ábrahámot, és a keblén Lázárt. 24Ekkor felkiáltott neki: ‘Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse a nyelvemet, mert kínlódom ebben a lángban!’ 25Ábrahám ezt felelte neki: ‘Fiam! Emlékezz csak vissza, hogy életedben elnyerted javaidat, Lázár pedig ugyanígy a rosszat; ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. 26Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék is van, hogy akik innen át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnan hozzánk ne jöhessen senki.’ 27Erre az így szólt: ‘Akkor hát arra kérlek, atyám, küldd el őt apám házába, 28mert öt testvérem van. Tegyen előttük tanúságot, nehogy ők is ide jussanak, e gyötrelmek helyére.’ 29Ábrahám ezt válaszolta: ‘Van Mózesük és prófétáik, hallgassanak azokra!’ 30Az erre így könyörgött: ‘Nem úgy, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, bűnbánatot tartanak.’ 31Erre ő azt felelte: ‘Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem fognak hinni!’«

A szegény Lázár története az evangélium egyik legismertebb szakasza. Valószínűleg azért is, mert olyan jelenetet ír le, amely manapság is gyakori. A bőséges lakomákat rendező gazdag ember nem vész a múltba, és Lázár alakja sem tűnt el napjainkból. Két személy, két élethelyzet: odalent Lázár, aki a gazdag ember asztalára függeszti tekintetét, hátha lehullik számára egy kis morzsa, odafent pedig a gazdag, aki úgy tesz, mintha Lázár nem is létezne, meg sem látja. Ma is ott állnak a szegények népek a gazdagok kapuja előtt, lehulló morzsákat várva. A példabeszédbeli gazdag embernek nem csupán neve nincs, hanem arca sem. Isten azonban Lázár mellé áll, nevén szólítja, ahogyan a barátainkat szoktuk, mert őt, akit az emberek megvetettek, Isten szereti és kiválasztja, hogy részt vegyen a mennyei lakomán. A gazdag ember és Lázár élete közötti távolság Az Úr és így tanítványai számára is elfogadhatatlan botrány, amit nem lehet megmagyarázni. Ez a hatalmas szakadék ugyanakkor azt is jelzi, hogy a gazdag embernek nagyon szomorú sors jut majd osztályrészül. Sajnos későn méri fel, amikor már nem lehet legyőzni a távolságot. Pedig nem kellett volna sokat tennie érte életében. Sorsa azonban egészen az ellenkezőjére fordul. Ekkor a gazdag ember azt kéri, hogy figyelmeztessék testvéreit. Nem tudja, hogy a szakadékot nem hatalmas erőfeszítések árán kell legyőzni, hanem elég kinyitni a Szentírást (Mózest és a prófétákat). S ha ezt korábban megtette volna, testi szemein kívül a szíve is megnyílhatott volna. Tőlünk is ezt kéri az Úr, különösen most, a nagyböjti időben. Isten szava megérinti szívünket és arra ösztönöz, hogy legyünk irgalmasok a városainkban élő sok-sok Lázárral. Ne hagyjuk, hogy a szegények és gazdagok közti szakadék tovább mélyüljön és szélesedjen! Ha Isten Igéjét hallgatjuk meg, s nem a magunk szavait, látjuk majd a szegények iránti együttérzésünk növekedését, meghalljuk kiáltásukat, s észre fogjuk venni, miben szenvednek szükséget és képesek leszünk a morzsáknál jóval többet nyújtani nekik. Egy kis szeretetet, barátságot, társaságot is fel tudunk majd nekik ajánlani. Evangéliumi megfogalmazásban azt is mondhatnánk, hogy nem csak kenyérrel élnek a szegények, hanem szeretettel is. S mindazok, akik ezt megtapasztalták, képesek voltak Jézus Pál apostol által idézett szavait is megérteni: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (ApCsel 20,35).
Imádság az egyházért