Mk
12,28-34 Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr, akit szeretnünk kell
28Ekkor odajárult hozzá
az egyik írástudó, aki hallotta őket vitatkozni. Mivel látta, hogy jól
megfelelt nekik, megkérdezte őt: »Melyik a legelső az összes parancs
közül?«
29Jézus így felelt neki: »Az összes parancs közül a legelső ez: ‘Halld, Izrael! A mi Urunk, Istenünk az egyetlen Úr!
30Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!’ Ez az első parancsolat.
(MTörv 6,4-5)
31A második pedig ez: ‘Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!’ Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.«
(Lev 19,18)
32Az írástudó ekkor azt mondta neki: »Jól van, Mester! Helyesen mondtad, hogy egy az Isten, és nincs más rajta kívül;
33és
hogy őt szeretni teljes szívből és teljes értelemből és teljes lélekből
és teljes erőből, a felebarátot pedig úgy szeretni, mint önmagunkat –
többet ér minden égő és egyéb áldozatnál.«
34Amikor
Jézus látta, hogy milyen okosan felelt, azt mondta neki: »Nem vagy
messze az Isten országától.« Ezután senki sem merte őt többé kérdezni.
Márk evangéliumának ez a
része Jézus jeruzsálemi működésének egyik jelenetét írja le. A nép vezetőinek
ellenséges hozzáállása egyre fenyegetőbbé válik. Egy írástudó viszont őszinte
kérdéssel fordul Jézushoz: „Melyik az első a parancsok közül?”. Az írástudók
általában jól ismerték a törvényt, ő azonban nem azért közelít most a
mesterhez, mert próbára akarja tenni, hanem mert meg akarja érteni a lényegét
annak a tanításnak, melyet fontosnak érzett saját életében. Bölcs volt ez az
írástudó, mert bizony senki sem lehet saját maga tanítója. Mindannyiunknak
szükségünk van rá, hogy megkérdezzük az Úrtól, mi a Szentírás valós értelme az
életünkben. Sajnos könnyen megfeledkezünk a Szentírás hallgatásáról és az
imádságról, mert azt hisszük, nagyon is jól tudjuk, mit tegyünk, hogyan éljünk.
Ezzel azonban az önelégültség bűnébe esünk. Azt hisszük, boldogulunk Isten és
az ő szava nélkül is. Ez az írástudó most itt áll előttünk, és a mi nevünkben
is kérdezi Jézust. Kérdezzük mi is vele: „Mester, mi az evangélium lényege?”
Jézus azt válaszolja, hogy az „első parancs” tartalma kettős: szeretni kell
Istent és a felebarátot. Két egymástól elválaszthatatlan szeretet ez. Sőt,
tulajdonképpen egyek, egyetlen szeretetet alkotnak. János apostol így ír erről:
„aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem
lát” (1Jn 4,20). Jézus mindenek felett szerette Istent, a saját életénél is
jobban - és ugyanúgy mindenek felett szerette az embereket, a saját életénél is
jobban. Ezért ő maga az „első” parancs megtartásának legmagasztosabb példája.
Ez az első parancs pedig tulajdonképpen az egyetlen. Mindazonáltal észre kell
vennünk, hogy a kettős parancsot megelőzi egy másik felhívás, amely ennek az
előfeltétele: „Ez az első: Halld, Izrael”. Újra azzal találkozunk, amit az
elmúlt napokban is olvastunk. A nagyböjt idején újra és újra elhangzik annak
fontossága, hogy hallgassuk Istent, aki szól hozzánk. Aki nem hallgatja őt, az
csak önmagát hallgatja, és nem tudja megélni a szeretet parancsának
teljességét. Csak az tudja a hit erejének teljességét megélni, aki Máriához
hasonlóan meghallgatja az evangéliumot. Az írástudó elégedett volt a válasszal,
Jézus pedig azt mondta neki, hogy nem jár messze az Isten országától. Mi pedig
még sokkal többet kaptunk nála. Azt viszont tanuljuk meg tőle, hogy legyünk
készek kérdezni és elfogadni, amit hallunk.
A Szent Kereszt imádsága
