Március 8. csütörtök

Lk 11,14-23. Vita egy ördögűzés kapcsán

Imádság az egyházért 

¹⁴Egyszer kiűzött egy ördögöt, amely néma volt. Amikor az ördög kiment, a néma megszólalt, a tömeg pedig elcsodálkozott. ¹⁵De közülük néhányan így szóltak: »Az ördögök fejedelme, Belzebub által űzi ki az ördögöket.« ¹⁶Mások pedig égi jelet kértek tőle, hogy kísértsék. ¹⁷Ő azonban látta gondolataikat, és ezt mondta nekik: »Minden ország, amely önmagával meghasonlott, elpusztul, és ház házra omlik. ¹⁸Ha tehát a sátán meghasonlott önmagával, hogyan állhat fenn az ő országa? Azt mondjátok, hogy én Belzebub által űzöm ki az ördögöket. ¹⁹De ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Ők lesznek tehát a ti bíráitok. ²⁰De ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, biztosan elérkezett hozzátok az Isten országa.
²¹Amikor az erős fegyverrel őrzi a házát, biztonságban van a vagyona. ²²De ha nála erősebb jön, legyőzi őt, elveszi összes fegyverzetét, amelyben bízott, és elosztja zsákmányát.
²³Aki nincs velem, ellenem van, s aki nem gyűjt velem, az szétszór.

A ma olvasott történetnek mintegy előhangja lehet, amikor Jeremiás könyvében az Úr ezt mondja a prófétának: „De nem hallgattak rám, és nem figyeltek szavamra; sőt még jobban megkeményítették nyakukat” (Jer 7,26 - a ford.). E szavak előre jelzik azt a nehéz helyzetet, amellyel Jézusnak kell szembesülnie saját igehirdetése kapcsán. Jézus nem hagyott fel az embereket rabszolgaságba taszító gonosz elleni küzdelemmel. Egy napon, ahogy Lukács írja, egy néma ördögöt űzött ki egy emberből, amely miatt az képtelen volt kommunikálni másokkal. Az ördög, ahogy a szó eredeti jelentése is sugallja, a megosztottság lelke, ő az, aki elválasztja egymástól az embereket. A magány hercege ő, aki ma is sokakat tesz rabszolgává, és korlátokat emel az emberek közt. A kommunikációképtelenség szerzője az egyes emberek, népek és nemzetek közt. Állandó jelenléte a magyarázat a mi társadalmunkban megjelenő feszültségek és konfliktusok hihetetlen gyakoriságának. Ő, a gonosz hercege nem szűnik meg azon munkálkodni, hogy az ellenségesség mindenhol elterjedjen. A tanítványok arra kaptak meghívást, hogy vigyázzanak és virrasszanak, nehogy cinkostársaivá legyenek annak a pokolnak, amely konfliktusokat és háborúkat gerjeszt. A Jézust érő vádak már-már hihetetlen jelleget öltenek. A gonosz azonban nem adja fel. Valóban arcátlan módon folytatja a munkálkodást, még ha egyértelmű is, hogy milyen pusztítást okoz ezzel. Csak az Úr teszi a jót és terjeszti a szeretetet. Ezért van az, hogy Jézus tényleg erősebb, ő az, aki az evangéliumban említett házat ő tudja csak sikerrel őrizni. A ház pedig nem más, mint mindannyiunk szíve, melyet próbára tesznek a kísértések. De maga a keresztény közösség is értelmezhető házként, amelyet folyamatosan ostromolnak a gonosz erői. Csak az képes visszaverni a gonosz hatalmát és begyűjteni a szeretet és a remény gyümölcseit önmaga és mindenki számára, aki az Úrba helyezi bizalmát és aki hittel hallgatja az ő szavát.

Imádság az egyházért