Azokra emlékezünk, akik az
Evangéliumért vállalták a mártírhalált.
Jn 12,1-11. Jézust
megkenik olajjal Betániában
1Húsvét előtt hat nappal Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit Jézus föltámasztott a halálból.
2Ott vacsorát készítettek neki. Márta felszolgált, Lázár azok között volt, akik vele ültek az asztalnál. 3Mária pedig fogott egy font igazi, drága nárduszolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölgette azt. A ház megtelt a kenet illatával. 4Erre tanítványai közül az egyik, az iskarióti Júdás, aki árulója lett, így szólt: 5»Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és adták oda a szegényeknek?« 6Ezt pedig nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt, és nála lévén az erszény, az adományokat elsikkasztotta. 7Jézus ekkor így szólt: »Hagyj békét neki, hogy temetésem napjára teljesítse azt. 8Mert szegények mindenkor lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.«
9A zsidók közül sokan megtudták, hogy ott van, és odamentek, nemcsak Jézus miatt, hanem hogy Lázárt is lássák, akit föltámasztott a halálból. 10A főpapok pedig azon tanakodtak, hogy Lázárt is megölik, 11mert a zsidók közül sokan mentek oda miatta, és hittek Jézusban.
A virágvasárnappal
beléptünk a nagyhétbe. János evangéliuma a szenvedéstörténet elbeszélését a
betániai vacsorával kezdi, Márta, Mária és Lázár házában. Ez a család nagyon
kedves volt Jézus számára. A farizeusokkal és a főpapokkal való kemény összetűzések
nehéz napjaiban ez lesz a megpihenés és az enyhülés helye számára. Hat nap volt már csak hátra húsvétig, és
Jézus ismét együtt vacsorázott barátaival. Lázár is ott volt, akinek Jézus nem
sokkal korábban adta vissza az életet. A vacsora alatt Mária felkel, Jézus
lábához térdel és megkeni olajjal, aztán megtörli hajával. A ház megtelik a
finom illattal. Ez a gesztus lehet a szeretetteli hála jelképe a fivérének
visszaadott élet-ajándékért cserébe. Mindenesetre a szeretet gesztusa ez, amely
az ingyenesség illatát árasztja. Mária egyáltalán nem számol a tette nyomán
bekövetkező „pazarlással”. Számára egyedül a próféta iránt érzett szeretet a
fontos, aki visszaadta neki testvérét, s aki ilyen gyengéd szeretettel
viseltetett a házuk iránt. Júdás egészen máshogy gondolkodik erről. Az ő
szemében ez a szeretetteljes gesztus csupán hasztalan pazarlás. „Júdás
érdeklődése – amint az evangélista meg is jegyzi – valójában a pénzre irányul,
nem a szegényekre. Egészen pontosan pedig a megtérülésre összpontosít. A saját
tulajdon iránti sóvárgás elvakította őt. Jézus azonnal válaszol Júdásnak, s azt
mondja: „Hagyd békén! Hadd tegye”. Jézus hagyja, hogy Mária folytassa
szeretetből fakadó cselekedetét: ez az olaj előre vetíti azt a másik olajat,
amelyikkel temetése előtt kenik majd meg. Aztán hozzáfűzi: „Szegények mindig
vannak veletek, de én nem leszek mindig veletek.” Nem sokkal ezután kezdődik
keresztútja, amely haláláig vezet. Mária az egyetlen, aki megértette, hogy
Jézusra a halál vár, és ezért most szeretetre, közelségre van szüksége, mint
minden halálba indulónak. Ez az asszony hagyta, hogy magával ragadja Jézus
szeretete. Arra tanít minket, hogyan maradjunk ezekben a napokban e rendkívüli
mester közelében, és hogyan legyünk a gyengék és a betegek mellett mindennap, S
különösen is az idősek mellett, leginkább akkor, amikor testük legyengül és
ápolásra van szükségük, akár „megkenésre” is. Gyengéd és szeretetteljes
gesztusa, mely egyszerű és konkrét mozzanatokból épül fel, a megváltás útját
jelképezi: a szegények, gyengék, idősek mellett állva Jézus közelében lehetünk.
Így kell értelmeznünk, amit Jézus mond: „Szegények mindig lesznek veletek”. Ők
a megmondhatói, milyen nagy szükségük van a barátság és a szeretet illatos
olajára. Boldogok vagyunk - és ők is azok -, ha van bennünk annyi gyengédség és
állhatatosság, mint Máriában!
Nagyheti imádság
