Március 6., kedd

Mt 18,21-35. Példabeszéd a szívtelen adósról

Imádság az Úr anyjával, Máriával 

²¹Akkor Péter odament hozzá és azt mondta neki: »Uram! Hányszor vétkezhet ellenem a testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?« ²²Jézus azt felelte neki: »Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem hogy hetvenszer hétszer.
^{(Ter 4,24)}

²³Ezért hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, aki el akart számolni szolgáival. ²⁴Amikor elkezdte az elszámolást, odavitték hozzá az egyiket, aki tízezer talentummal tartozott. ²⁵Mivel nem volt miből megadnia, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyerekeit, és mindenét, amije csak van, és úgy fizessen. ²⁶A szolga erre a földig hajolt, és leborulva kérte: ‘Légy türelemmel irántam, és mindent megadok neked.’ ²⁷Megesett a szíve az úrnak a szolgán, elbocsátotta hát őt, és még az adósságot is elengedte neki. ²⁸Ez a szolga azonban, mihelyt kiment, találkozott egyik szolgatársával, aki tartozott neki száz dénárral. Megragadta őt, fojtogatta és követelte: ‘Add meg, amivel tartozol.’ ²⁹A szolgatársa a földig hajolt, és kérlelte: ‘Légy türelemmel irántam, és megadom neked.’ ³⁰Az azonban nem engedett, hanem elvitte és börtönbe vetette őt, amíg megadja a tartozását.
³¹Amikor a szolga társai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszéltek uruknak mindent, ami történt. ³²Akkor az úr magához hívta őt és azt mondta neki: ‘Te gonosz szolga! Én az egész tartozást elengedtem neked, mert kértél engem. ³³Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én is megkönyörültem rajtad?’ ³⁴És az úr haragjában átadta őt a kínzóknak, amíg csak meg nem adja egész tartozását. ³⁵Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsát a testvérének.«

Péter odamegy Jézushoz és megkérdezi tőle, hányszor kell megbocsátani. Bizonyságot akar tenni készséges lelkületéről, ezért nagylelkű ajánlatot is tesz mellé: hétszer. Olyan kérés ez, amely le akarja győzni a „szemet szemért, fogat fogért” ösztönös emberi reakcióját. Péter mindenesetre készen áll arra, hogy az elvártnál jobban elviselje, ha igazságtalanság éri. Jézus azonban úgy válaszol, hogy azzal mindenfajta mértéket eltöröl. A megbocsátás olyan, mint a szeretet: határtalan, korlátlan. Jézus azt mondja Péternek és a többi tanítványnak, hogy ne szabjanak határt a megbocsátásnak: „nem hétszer, hanem hetvenhétszer", vagyis mindahányszor. Csak így lehet hatástalanítani azt a mechanizmust, amely folyamatosan újratermeli a bűnt, a megosztottságot, a bosszút az emberek között. Péter meglepődését látva Jézus elmondja a szolgáival elszámolást végző király példabeszédét. Az egyik szolgának hatalmas adóssága van: tízezer talentum (több tízmilliárdnyi euró). A szolga olyan ígérgetésekbe bocsátkozik, amelyeket nem tud majd betartani, és türelmet kér a királytól. A király nagylelkűen eltörli az összes adósságát. El tudjuk képzelni a szolga örömét. Szívét azonban a legkisebb mértékben sem hatotta meg a király határtalan irgalmassága. Ugyanolyan maradt, mint volt. Amikor találkozik egy másik szolgával, akinek kicsiny tartozása van feléje, ahelyett, hogy türelmet tanúsítana, ahogy azt a királytól kérte, még torkon is ragadja, majdnem megfojtja. Tragikus végkifejlet ez az ő számára: kemény, gonosz szíve az adóssága elengedésétől egyenesen a legkeményebb büntetésig juttatta őt. Aki engedi, hogy szíve keménysége vezesse, azt saját keménysége bünteti majd meg. Jézus e példabeszéddel emlékeztet minket arra, hogy Isten előtt adósként állunk, és arra hív, hogy köszönjük meg az Úrnak nagy irgalmát, amely mindent megbocsát. Őrködjünk saját életünk felett, és igyekezzünk utánozni Isten irgalmasságát. Mert bizony a magunk védelmében hamar cselekszünk, de mások kérése előtt nehezen hajlunk meg. Jézus ezért mondatja velünk a Miatyánk imádságában: „bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”. A most olvasott példabeszéd segítségével megértjük, milyen komoly kérést mondunk ki. Térjünk meg szívünkben az Úrhoz és fogadjuk el irgalmasságát!

Imádság az Úr anyjával, Máriával