Március 23., péntek

Jn 10,31-42. Jézus Isten Fiának nevezi magát

Szent Kereszt imádsága 

³¹Erre a zsidók ismét köveket ragadtak, hogy megkövezzék. ³²Jézus azt mondta nekik: »Sok jótettet mutattam nektek az Atyától, azok közül melyik tettért köveztek meg?« ³³A zsidók azt felelték: »Jótettért nem kövezünk meg téged, hanem a káromlásért, mivel ember létedre Istenné teszed magadat.« ³⁴Jézus azt felelte nekik: »Vajon a ti törvényetekben nincs megírva: ‘Én azt mondtam: Ti istenek vagytok’? ^{(Zsolt 82,6) 35}Ha azokat mondta isteneknek, akikhez az Isten igéje szólt – márpedig az Írás érvényét nem veszti –, ³⁶miképp mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világra küldött: ‘Káromkodsz!’, mivel azt mondtam: Isten Fia vagyok? ³⁷Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem, ³⁸de ha cselekszem, akkor, ha nekem nem is hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy megtudjátok és belássátok, hogy az Atya énbennem van, és én az Atyában.« ³⁹Erre ismét el akarták őt fogni, de kisiklott a kezük közül.⁴⁰Ezután ismét eltávozott a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt. ⁴¹Sokan jöttek hozzá, és azt mondták: »János ugyan semmi csodajelet sem cselekedett, de mindaz, amit János róla mondott, igaz volt.« ⁴²És ott sokan hittek benne.

 

Jézus kijelentésére – „Én és az Atya egy vagyunk (10,30) – kitör a népharag, és megpróbálják megkövezni Jézust. János evangéliuma szerint immár másodszor történik ez meg (Jn 8,59). Nagyon is jól megértették Jézus szavainak horderejét. Káromlás volt, ezért kövezés járt érte. Jézus ezúttal nem tűnik el tekintetük elől, hanem annak a nyugalmával válaszol, aki az Atya akaratát teljesíti. Így szól hozzájuk: „Láthattátok, mennyi jót vittem végbe Atyám erejéből. Melyik jótettemért akartok megkövezni?” A zsidók azzal vágnak vissza, hogy kemény fellépésük oka nem Jézus valamilyen helytelen cselekedetében, hanem keresendő, hogy Istennek mondja magát. Merőben máshogy reagáltak azok a szegények és elesettek, akiken Jézus segített, mivel ők megértették, hogy ilyen hatalmas és ilyen erős szeretet egyedül Istentől eredhet. Persze, ha a Jézus által véghezvitt rendkívüli jeleket és szavait gőggel és ridegen fogadjuk, nem látjuk meg a valóságot, a maga valójában. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a farizeusokat elvakította ennek a szeretetnek az erős sugárzása. Ez a Jézus elleni vádjuk valódi értelme: „Ember létedre Istenné teszed magadat!” A hit azonban megmutatja, hogy Jézus valóságos ember, de valóságos Isten is. Ezt a titkot tárja fel előttünk az evangélium: Jézus valóságos Isten és valóságos ember. Ez a misztérium, amelyet a tanítványok minden korban őriztek és nemzedékről nemzedékre továbbadtak, igaz az egyházra is, amely egyszerre ember és Isten műve. Az egyház maga is a szeretet misztériuma. Pál apostol Krisztus testének nevezi. Az egyház, a szentségek és az evangélium hirdetése által mindannyian kapcsolatba kerülünk Istennel. Ebben az értelemben mondhatjuk, hogy az egyház Krisztus műve, sőt, a teste, amely örökké él. A keresztény közösség Jézus jelenlétének szentsége, jele a történelemben. Ezek a kijelentések nem térítik jobb belátásra a zsidókat, hanem még inkább megerősítik őket szándékukban, hogy elfogják Jézust. Ő azonban kiszabadul kezükből. János evangélista hangsúlyozni akarja, hogy nem ellenségei fogják el Jézust, hanem ő maga adja a kezükre önmagát, amikor elérkezik az óra. Szeretetből. Egyelőre azonban elmegy onnan, és arra a vidékre vonul vissza, ahol János keresztelt. Ott pedig rengetegen keresték fel továbbra is, hogy hallgassák üdvözítő szavait, és engedték, hogy azok megérintsék a szívüket.

A Szent Kereszt imádsága